A pagodafa árnyékában

Újabban az megy, hogy lefotóznak a srácok egy szemeteskukát vagy egy kidobott rekamiét, és a következő lépésben bekapcsolják magukon a sopánkagombot. Hogy néz ki már megint a kerület? – teszik fel a kérdést, és persze a negatív kampány évszázados hagyományait alapul véve azonnal meg is adják rá a választ.

A recept utána a következő. Hívj a központi pártlaptól egy újdondászt, akivel szépen leíratod (Pintér Gábor tette ezt legutóbb egy magyarnemzetes sráccal), Cserdiné Németh Angéla miatt néz így ki a kerület. És az a fura helyzet áll elő, hogy a polgármesternek semmit se kell tennie, semmit nem kell mondania ahhoz, hogy a lejáratógép elkezdjen zakatolni. Elég hozzá egy felborult szemeteskuka, hogy okolni lehessen: erről is ő tehet.

Ha bedőlünk a politikai manipuláció trükkjeinek (gúnyolás, ócsárlás, rágalmazás, vádaskodás szerepel a tankönyvekben), akkor végünk van. Mert nem látjuk meg, valójában mi vesz bennünket körül, és pontosan milyen a környezetünk. A héten például egy ilyen lejáratásos technikát alkalmazó újságcikk állításait ellenőriztük azzal, hogy a saját szemünkkel megnéztük, valójában milyen is ez a mi kerületünk. Tényleg olyan élhetetlenül elborzasztó-e, mint ahogy tálalták. Azt tapasztaltuk (mert van szemünk), hogy még van remény.

Mit láttunk?

Először is azt, hogy – figyelem, konkrét állítások következnek, ami teljesen idegen a honi sajtógyakorlattól -, azért van megállási tilalom a Kolozsvár utcai kispiac előtt, mert átépítik az utat, a közlésekkel ellentétben működik a Fő téren a szökőkút, az emberek szabadon járnak-kelnek, nem önti senki a fejükre a szemeteskukákat. Sőt. Olyan kukát is lefotóztunk, amelynek környezetében egy árva koszvadt csikk sem volt eldobva, a fák dereka nem volt összefirkálva, rend és fegyelem uralkodott mindazon helyszíneken, amelyekről pedig azt írták, hogy elviselhetetlenül szhörnyűűű állapotok kezdenek eluralkodni.

A hetvenes években telepítették

Aztán rájöttünk, milyen szerencsétlen dolog küzdeni az kamuhírekkel operáló urak ellen. Ha ezt tesszük, nem látjuk például meg, hogy az Őrjárat utcában (meg a Fő téren is) virágoznak a pagodafák. Szálldos a levegőben a sok sárga szirom – a nép japánakácnak nevezi -, az Őrjárat utcait külön megszemléltük. Van belőlük Pesten néhány nagyobb is, a Fazekas gimi udvarán egy több száz éves példány tornyosul, a Várhegyen lévő japánakác pedig egykor a Nagyfa galerinek még a nevét is kölcsönadta (jókora balhé volt a hetvenes években, a történet ismert, a rendszer keményen küzdött a huliganizmussal, súlyos a történet irodalma).

A japánakácokat a kerületben a hetvenes években telepítették, Újpalotán ’74-ben láttak hozzá, ezt egy ’71-ben ideköltözött hölgy mesélte a Fő téren. Bőséggel jutott ebből a nem japán, hanem kínai származású fafajból Pestújhelyre és Rákospalotára is, terebélyes koronája hűsítő lehetőségeket kínál a nyári melegben. És látható (mert van szemünk), hogy önmagában is milyen szép. Ha tehát föltesszük azt a kérdést, Hogy néz ki ez a mi XV. kerületünk?, azt a választ kell rá adnunk, hogy a pagodafákkal egészen jó arcát mutatja. Van egyébként a kerületben – Budapesten egyedülálló módon – faregiszter is, a nyolcvanezer lakosra közel negyvenezer fa jut, a Fidesz-időkben számolták össze, az összképhez ez is hozzátartozik.

Van úgy, hogy felöntenek a garatra

Olyan is van (láttuk), hogy valakik madáretetőt helyeztek a parkban a fa oldalára, lehet aztán, hogy mókusok használják. A templomok is szép zöld környezetben mutatják az időt a tornyaikban, jártunkban-keltünkben ezt is észrevesszük. Ha van szemünk, persze csak akkor.

Madáretető a fán – úristen, ez is milyen szörnyűség!
A pontos időt mutatja, de ez nem hír, mert nem lehet belőle botrányt kavarni

A Fő tér “élhetetlenségéről” is szólnunk kell, mely annyira meg tudja ragadni a fideszes urak fantáziáját. De el kell mondani, hogy ez itt egy nagyváros, laknak benne mindenféle emberek, még olyanok is, akik esténként alaposan felöntenek a garatra, olykor-olykor össze is verekednek, olyankor aztán – mily meglepő – hívni szokták a polgárok a rendőrséget. Nemrég szabadult pédául a börtönből egy B. nevű egyén, aki eddigi szerény 30 esztendejéből tízet rács mögött töltött. Hosszú, nyurga figura, aki nem megy a szomszédba erőszakoskodásért, hamar eljár a keze, a főszereplésével történő esti kergetőzés nagy zajjal jár. Erről meséltek a helybéliek, akik unokáikat sétáltatták nappal a Fő téren.

Lehet bárkivel találkozni, beszélgetni – ennyire szörnyű az élet a Fő téren
Jé, egy szemétgyűjtő, ami rendben van, még csikket se láttunk mellette

Beszámoltak más nyavalyákról is. Nemrég pédául éjjel hatalmas robajjal hullott a mélybe a kilencedikről egy óriás ablakszem, az az isteni csoda, hogy nem esett senki fejére. De ez már közel sem olyan tuti történet volt, mint B. úr randalírozása. Volt ugyanis olyan, aki kicsinyke ablakszemről beszélt, ráesett egy autóra, betörte a szélvédőt, ebből gondolták a környékbeliek, hogy valami nagy dolog eshetett le. Vita alakult ki rögtön arról, hogy ebből pontosan mi lehet az igaz. Jött aztán a folytatás. Valaki pelenkákat, női alsóneműt (!) szokott a magasból ledobálni. Megmozgatta a fantáziánkat az a kép, amint egy csipkés melltartó körözni kezd az újpalotai éjszakában, hozzá hangokat, sikolyokat asszociáltunk, akár egy rendes cseh filmben. De hogy élhetetlen lenne a Fő tér ezek miatt a nagyvárosi afférok miatt, azt azért nem mernénk állítani (a Magyar Nemzet nevű egykori újság mai kiadása a helyi kormánypárti politikusok állításainak nyomán mégis ezt tette).

Nincs víz a szökőkútban, ez volt például olvasható a lerombolt, elpusztult város képét sugalló fogalmazványban. Megnéztük. Naná, hogy ez is kamu. Miért ne lenne benne víz? Mert takarítják? Vagy mert eldugult a beledobált flakonok miatt, és ezért meg kell javítani. Van ilyen is. Nem a Marson élünk.

Tényleg nincs víz a szökőkútban…

Összegezve: arra a kérdésre, hogy a kerület hogy néz ki, nem szeretnénk pontos választ adni. A konkrét esetekből nem lehet az egész kerületre vonatkozóan minősítő kijelentéseket tenni. Nagyon nem szerettük egykor egy-egy ausztriai lopásos eset után azt, amikor elkezdték mondogatni, hogy a magyarok lopnak. Ha valaki azt mondja, hogy szemetes a kerület, menjen oda, és mérje fel, mit tudna ez ellen tenni. Az, hogy menjen oda a polgármester, és szedje össze, nem túlságosan jó ötlet.

Azt viszont, hogy egy-egy konkrét helyen éppen mit látunk, leírható. Ezt tettük most. Nem vonunk le abból semmilyen következtetést. Ha látunk egy rossz kinézetű, fogatlan embert, akkor se mondjuk, hogy a XV. kerületben mindenki fogatlan. És nem kezdjük el emiatt okolni politikai ellenlábasainkat. (PP, Rab László, 2020. július 24.)

Leave A Comment

You must be logged in to post a comment.