A lehetőségek és a felelősségek színterén

Átlagos olvasási idő: 2 perc

A helyi önkormányzatok napját szeptember 30-án ünneplik országszerte annak emlékére, hogy 1990-ben ezen a napon tartották az első helyhatósági választásokat Magyarországon. A XV. kerületi önkormányzat is rangos programmal készül a 25. évforduló megünneplésére. Ez alkalomból Hajdu László polgármesterrel beszélgettünk.

Hajdu László/Fotó: XV Média, Vargosz

Hajdu László/Fotó: XV Média, Vargosz

– Hogyan került a politikába, mit jelent önnek az elmúlt 25 esztendő?
– Remélem, jó példája vagyok, miként lehet végigjárni a klasszikus ranglétrát, hiszen a vízvezeték-szerelő szakmunkásiskolából hosszú út vezetett a Külkereskedelmi Főiskoláig. Rengeteg mindennel foglalkoztam, aktívan sportoltam és már fiatalon részt vettem a közéleti mozgalmakban is. A Magyar Szocialista Munkáspártba 1970-ben léptem be, 1989 októberében pedig átmentem a Magyar Szocialista Pártba. A rendszerváltás mozgalmas, sodró lendületű hónapjai és az azóta eltelt negyedszázad megannyi politikai és személyes, emberi tapasztalattal szolgált számomra. Helyi lakosként ma is büszkeséggel tölt el, milyen komoly, kézzel fogható fejlődésen ment át ez a több mint nyolcvanezres lakosú kerület. Látványos előrelépés történt az infrastruktúrában, impozáns befektetésekkel, magas színvonalú, modern közszolgáltatásokkal gyarapodott a tanácsrendszer idején még maradványelv alapján finanszírozott, szerény adottságú peremkerület.
– Az első helyhatósági választások milyen új lehetőségeket nyitottak meg?
– Az önkormányzatiság első éveiben a politikusok és a kerület lakói együtt tanulták a demokráciát a mindennapokban. A képviselő-testület tagjaként 1990–1994 között a városrendezési és műszaki bizottság elnökeként, majd címzetes alpolgármesterként sajátíthattam el a kerület vezetéséhez elengedhetetlen tudást és az ügyek folyamatos, gördülékeny intézéséhez nélkülözhetetlen tapasztalatot. Meggyőződésem, hogy az elmúlt két és fél évtized sikereit, a kerületben élők és dolgozók részéről irányomban azóta is töretlenül megmutatkozó megtisztelő bizalmat ezek az esztendők alapozták meg számomra.
– Milyennek látja ma a városrészt?
– Az elmúlt negyedszázad nem volt töretlen kerületünk életében sem, politikai versengések, csatározások is beárnyékolták az elért sikereket. A kerületi MSZP alapító elnökeként a baloldalon, saját pártomon belül és a politikai versenytársak részéről egyaránt szembesülnöm kellett az egymás elleni intrikákkal és a kerület jövőjét, az itt élők gyarapodását, biztonságát is veszélyeztető önös célú politikusok felbecsülhetetlen mértékű károkozásával. Meggyőződésem mindezek ellenére ma sem változott, a politika lényegét számomra a közösség szolgálata jelenti. Hiszem, hogy polgármesterként, önkormányzati vezetőként a pozíció legalább annyira lehetőség, mint amennyire felelősség is egyben. Nem a szavak és a hangzatos kinyilatkoztatások szintjén kell bizonyítani, hanem a mindennapi munkában, a fejlesztések elősegítésében, a kerületi költségvetés biztonságának megalapozásában, az itt élők egészségügyi és szociális ellátásának javításában.
– Családja hogyan tudott önnel lépést tartani?
– Közéleti emberként számomra mindig az országgyűlési és polgármesteri feladatok voltak az elsődlegesek. Ezt kétségtelen megsínylette a családom, sok kompromisszumot kellett hoznom a magánéletemben, hogy tisztességesen helyt tudjak állni politikusként. Hihetetlen büszke vagyok azonban arra, hogy feleségemmel immáron 45 éve vagyunk együtt, és mindhárom gyermekem diplomásként a saját életét éli. Gyermekeim mindig ügyeltek arra, hogy személyes sorsuk ne legyen összefüggésben a munkámmal, és saját erejükből szerezzék meg a szellemi és az anyagi javaikat.
– Ilyen lendületes tempó mellett mivel tud kikapcsolódni?
– Egy önkormányzati rendezvény mindig lázba hoz, főként, ha a feleségemmel közösen vehetek részt egy jó bulin.
– A humorérzékéről méltán híres, azonban sokan aggódnak egészsége miatt. Hogy van mostanság?
– Csípőproblémáimmal több éve küszködöm, műtétek vártak és várnak rám, melyeken év végére remélhetőleg túl leszek. De szerencsére a köz szolgálata mindig újabb feladatokra ösztönöz, amely hihetetlen erőt ad számomra.

Comments are closed.