Építész, politikus, országgyűlési képviselő. Határozott személyisége, céltudatossága sokak számára példa. László Tamás 2000-ben költözött Pestújhelyre, azóta jelentős közéleti tevékenységet végez kerületünkben. Szívügyének tekinti a rákospalotai városközpont átalakítását, küzd a lakótelepek megújításáért és szorgalmazza a kertvárosi rész fejlesztését is. Az előző önkormányzati ciklusban polgármesterként, jelenleg a parlamentben képviseli a kerületiek érdekeit. Munkájáról, jövőbeli terveiről beszélt lapunknak.
Fotó: XV Média, Nagy Botond
– Miért fontos a köz szolgálata önnek?
– Az indíttatás többgyökerű. Egyrészt hatgyermekes családban születtem, ahol korán megéltem a felelősséget. A nagycsaládokban kialakul egyfajta rend, és a család tagjai megtalálják a feladataikat. Másrészt piarista diák voltam, ahol a nemzeti elkötelezettség, a haza szeretete a hétköznapi cselekedetekben nyilvánult meg. E téren sokat adott nekem a rengeteg, embert próbáló túrázás. Gyönyörű helyszíneken jártunk, voltunk Erdélyben, a Dunán, a Tisza mentén, bejártuk az országot és kipróbáltuk magunkat kerékpáron, gyalog, vízen. A táj szépségén és az építészeti értékeken túl megtapasztaltuk a közösség erejét is. Később feleségem is partner volt ebben a szenvedélyemben, és hősiesen végigbiciklizte velem Erdélyt. Nem készültem politikusnak, viszont markáns szerepe van az életemben a közösségeknek.
– Az egyetem után saját tervezőcéget alapított, majd bejutott a parlamentbe. Mikor vált a politika a mindennapjai részévé?
– A 2002-es fideszes vereség egyben áttörés is volt abból a szempontból, hogy az egész országban polgári ébredés következett be. Sokan rádöbbentek arra, egyénként is felelősek vagyunk az országért. A sokak számára emlékezetes Kossuth téri nagygyűlésről feleségemmel, egyetemista fiammal, lányommal és barátaival hazafele gyalogoltunk, mikor a fiatalok megkérdezték tőlem: mit lehet és kell most tenni? Kicsit nagyképűen azt válaszoltam, le fogom írni nektek, ám csak jó néhány hónappal később szedtem össze gondolataimat egy könyvben. A hétköznapi élet és az ünnepek visszafoglalása című művet pedig vőm unszolására beadtam a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör pályázatára. Megnyertem az I. díjat, s részben ez indított el a közéleti pályán. A politikai pályafutásomban azonban a végső lökést barátomnak, dr. Lábady Tamás alkotmánybírónak köszönhetem, aki egy pápai idézettel – „a keresztény embernek kötelessége belebonyolódni a világ dolgaiba” – megszilárdította az elhatározásomat. A XV. kerületben így lettem 2004-ben választókerületi elnök, 2006-tól országgyűlési képviselő, majd 2010–2014 között a kerület polgármestere.
Fotó: XV Média, Nagy Botond
– Miért fontos önnek, hogy a kerület szellemi örökségét is bővítse?
– Kiadtam 2005 és 2011 között hét XV. Kerületi Kalendáriumot, melyek izgalmas körülmények között, jelentős közösségi részvétellel születtek. Többek között olyan kiváló szakemberrel dolgoztam együtt, mint Gyulai Líviusz és lánya, Katalin, aki a kiadványok tipográfiai részét készítette. Száz évre való mondanivaló van ebben a kerületben, azonban forrás- és időhiány miatt nem tudtam folytatni a sorozatot. A lakosok szinte követelték, viszont ennek az alulról jövő kezdeményezésnek az a nehézsége, hogy nincs mögötte intézményes háttér.
– Sokszor felvet különböző szociokulturális összefüggéseket is. Miért foglalkozik ezzel?
– Fontos, hogy gondolat legyen minden lépés mögött, amely képes megerősíteni a célokat. Mindemellett az is lényeges, hogy beilleszthetőek legyenek egy értékrendbe a megfogalmazott irányok. A Maslow-piramiselméletben ezért nem hiszek. Szerintem nem az önmegvalósítás az emberi fejlődés csúcsa, hanem az összetartozás, a társas lét, a közösségi értékek, az elkötelezettség megszilárdítása. Izgalmas kérdések, melyekről hosszasan lehetne beszélni.
– Ennyi feladat mellett hogyan tudott megfelelni a családjának?
– Ha a gondoskodó apa szerepben kellene tündökölnöm, akkor igencsak megbuknék, hiszen a hivatástudatom sokszor elszólított szeretteimtől. A két gyermekünkbe mégis sikerült átültetnem azt az önfeláldozást, lelkesedést, mely mindig új kihívásokra sarkallt. Bár nagyobb családot terveztünk, úgy gondolom, a hét unokával mégis megteremtettük a nagycsaládot. Büszke vagyok a gondoskodó feleségemre és a gyermekeimre. A lányom olasz–latin szakos bölcsész, a fiam pedig Párizsban végzett mérnökként. Az unokáim tehetségesek, vagányak és olykor kellően szemtelenek is. Nagy öröm, hogy a sportban is ott vannak az élvonalban, a lányom kisebb fiai kiváló focisták, míg a legnagyobb korosztályos pingpongbajnok.
Fotó: XV Média, Nagy Botond
– Alkotókedve töretlen. Lehet ezt még fokozni?
– A politikusként azt az építészeti szemléletet képviselem, miszerint a társadalmi igényeket kell a fejlesztésekkel összhangba hozni. Nincs szebb annál, mikor egy ötlet organikus fejlődés útján realizálódik, ilyen például a Kikötő Ifjúsági Közösségi Tér, az InSpirál szociális városközpont, a KoMa Színház. Számos terv van még, amelyeknek a megvalósításában alkotó módon kívánok részt venni. Ilyen a SportPalota építése Rákospalota központjában, a volt „oroszkórház” fejlesztése uszodával, egészségügyi, szociális létesítményekkel, az Újpalotai Közösségi Ház megvalósítása a lakótelep születésének 50. évfordulójára, a Rákospalotai Múzeum létrehozása ott, ahol kell, vagyis Rákospalotán. A lakótelep ügyében pedig töretlenül azt fogom képviselni, hogy a lakásokban megteremtsük a családok igazi otthonát.
– A szorgos hétköznapok után mi nyújt önnek kikapcsolódást?
– Nem szeretek nyaralni, a szabadidő aktív eltöltésének vagyok a híve. A városlátogatások, az emberek élettere vonz.
Comments are closed.
