Megbújó kis sziget a lakótelep közepén, egy ékszerdoboz, ami olyan értékeket rejt, mely országos szinten is követendő példa. A kerületi Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthona (ÉNO) már a Szociális törvény megszületése előtt működött. Így talán nem csoda, hogy harminc év alatt hosszú utat járt be a kezdeti medicinális szemlélettől, a gyógypedagógiai megközelítésen át, míg szociális alapellátásként megtalálta a helyét. A kihívás folytatódik, új célok, új lehetőségek a támogató közeg azonban változatlan.
Szemléletváltás új kihívásokkal
Innovatív kezdeményezés volt annak idején Budapesten az ÉNO létrehozása, hiszen családban maradhattak a felnőttkorú, középsúlyos értelmi sérültek, mégis megkapták a megfelelő fejlesztéseket a nappali ellátás keretében – tájékoztatott a kezdetekről az egységvezető, Szabóné Busi Juliánna. Az ÉNO-ban az ellátás gyógypedagógiai fejlesztési lehetőséget, terápiákat, művészeti nevelést, mozgásfejlesztést, szabadidős tevékenységeket, tematikus táborokat kínál harminc éve. Az évek alatt sok-sok apró sikert, tartós eredményt tudnak elkönyvelni.
Fotó: archív, XV Média, Vargosz
A napközi otthon létrehozását az indokolta, hogy az értelmi fogyatékkal élők és családtagjaik az iskolákból kikerülve szembesülnek azzal, hogy az önálló életvitelre nem képes fiatal választási lehetőségei mennyire szűkösek a munkavállalás és a jövőtervezés terén. A tartós bentlakást és foglalkoztatást nyújtó fővárosi fenntartású otthonok távol, vidéken működnek ma is, ráadásul a bejutás sem egyszerű. Ezért is büszkeség, hogy itt, Újpalotán szerveződött egy közösség, és az önkormányzat támogatásával megalakult a nappali ellátás. A lakótelep kellős közepén 1988-ban nem volt egyszerű elfogadtatni az intézményt az itt lakókkal. Az ismeretek hiánya miatt a többség hajlamos a pszichiátriai betegekkel azonosítani őket, azonban esetükben a központi idegrendszer sérült, és nem veszélyesek senkire. Csupán lehetőségre szomjaznak, hogy elfogadjuk, megismerjük őket.
Változó világ
Kisebb helyen kezdtek Újpalotán, majd 2003-ban költöztek át az önkormányzat által felújított, tágas Árendás köz 4–6. szám alatti épületbe. Munkájuk hozzátesz ahhoz a társadalmi szemléletváltáshoz, ami az utóbbi időszakban látványos. Ennek a változásnak szemléletes eredménye, a Befogadó település díj, melyet néhány éve kapott a kerület. Az egységvezető elmondta, kifejezetten örül, hogy megélte azt a nagyívű fejlődést, ami a szakmát jellemzi. Szerinte a fogyatékosokat ellátó bentlakásos intézmények a maguk idejében elfogadhatóan működtek, de mégis csak a világ végén, egy különálló szubkultúrát alkottak. Az ott élőkre kevés figyelem és pénz jutott. A ’90-es évek környékén kezdett előremutatóan változni a helyzet. A hazai nagy múltú gyógypedagógiai nevelés új területként fedezte fel a felnőttkorú fogyatékkal élők fejlesztését. Nyitottabbá vált a világ, megismerkedtek különböző országok szociális ellátásával, hozzáférhetővé váltak a jó gyakorlatok. A hazai intézmények lassan bekerültek a városokba, lakóotthonok nyíltak, elindultak a nappali ellátások. Az iskolában megjelent a korai fejlesztés, a szakképzés, foglalkoztatási lehetőségek szerveződtek. Jelenleg a felnőttkorú értelmi fogyatékkal élőket leginkább érintő változás a nagy létszámú intézmények kitagolása.
Nyitottan a lakók felé
Az ÉNO-ban havonta tartanak rendezvényeket, melyekre szertettel várják a kerület lakosságát is. Két kiemelt kerületi nagyrendezvényük, a SpeciArt Speciális Művészeti Fesztivál Újpalota Fő terén és az Adventi Koncert a Boldog Salkaházi Sára Katolikus-templomban. Napjaink gondja a szakember hiány és a képzési rendszer problémái. Bár – ahogy a szakember fogalmazott – a XV. kerületben szerencsések, hiszen az önkormányzat megbecsüli és támogatja a dolgozókat. Ennek köszönhetően további jelentős terveket szeretnének megvalósítani. Jelenleg a VEKOP-pályázat keretében a Támogatott Lakhatásra összpontosítanak, mely óriási lépés lenne az értelmi fogyatékkal élők életminőségének javításában. Ezzel, betegségtől függően, a gondozott képes lehet továbblépni egy „önállóbb” élet felé.
Kreatív művészetterápia
A gondozottak között elvegyülve azt tapasztaljuk, hogy hatalmas lelkesedéssel, energiával osztják meg napi élményeiket a fiatalok. Lovász Márta intézményvezető helyettes fel is hívja a figyelmemet, hogy bár nagyon közvetlenek és vidámak, de nekik is vannak rosszabb napjaik. Mindemellett a szakemberek és szülők kőkemény munkájának eredménye, hogy ilyen állapotban vannak.
Speciális Művészeti Fesztivál/Fotó: XV Média, Vargosz
Márta arra is kitér, hogy az egész személyiségükkel ott kell lenniük, mert a fogyatékossággal élő emberek minden apró kis rezdülésre ráéreznek. A megalakulásukkor nyolc fővel kezdek, ami nagyon gyorsan húsz-huszonötre duzzadt. Jelenleg harminchárom gondozottal dolgoznak, de olyan népszerűek, hogy tizennégyen szerepelnek a várólistán. Nem csoda, hiszen olyan szerteágazó tevékenységet, fejlesztést végeznek, hogy öröm látni a boldog arcokat. A gyógypedagógiai mellett a a művészeti nevelésben is jócskán az élen járnak. A képzőművészettől a táncon át a zenefoglalkozásig mindenki talál kedvére valót. A művészeti nevelés legfőbb célja, hogy a társadalom a fogyatékossággal élő embereket alkotó, értéket teremtő tevékenységük által ismerje meg és elfogadja.
Társas élet családiasan
Béres-Deákné Klátyik Éva lánya, Orsolya immár ötödik éve tölti mindennapjait az ÉNO-ban. Ahogy édesanya megfogalmazza: számukra áldás, hogy a gyermeke itt lehet, tartalmas programokon vehet részt és a foglalkoztatás területén is kipróbálhatja magát. Kifejezetten kedveli a fejlesztő foglalkozásokat, a tánc, a festészet és a kerámia mellett újabban a zenei „Hangoldát” dicséri. Orsit nagyon tehetségesnek tartják a gondozók. Éva azonban a jövővel kapcsolatos aggályait is megfogalmazza, szerinte nagy szükség lenne egy olyan krízisotthonra, ahová átmeneti időszakra fogadnák a fogyatékossággal élő felnőtteket, hiszen egy családban bármi megtörténhet, például egy kórházi ellátás is komoly akadályokat generál számukra.
Fotó: XV Média, Vargosz
Horváth Lászlóné Marika fia, Szilárd az első gondozottak egyike. Marika arról beszélt, milyen kihívásokkal szembesült, mikor kiderült, gyermeke speciális gondozásra szorul. Szilárd 47 éves és a sikerélmény, a munka éppúgy fontos része életének, mint bármelyikünknek. Édesanyja máig féltőn óvja, de mint mondja, a végtelen szeretet, ami itt körbeveszi őket az ÉNO-ban, megfizethetetlen.
Comments are closed.
