Csacsacsabajnokok az Aranytopánból

Fényes karriert futott be az a videónk, amelyen az Aranytopán Táncegyüttes a Hej mambóra lejtett a Szántóföld utcai majálison. A rövid felvételt a 71 éves Bősze Lajos készítette, akinek fotóit és videóit már többször szemléztük. Lajos májusi képsorán felbukkant egy hófehér hajsörényű hölgy, aki a beat-nemzedék szellemiségének megfelelően ringatta fejét a vérlázító ritmusra. Mutatjuk.

Amikor a táncosokat mutogatni kezdtük, nem tudtuk pontosan, hogy kik ők, csak annyit láttunk, hogy a három pár közül egyetlenegy számít hagyományosnak abban az értelemben, hogy férfi és nő táncol együtt. A tánc minőségével a messzemenőkig elégedettek voltunk, a három pár magával ragadó módon művelte ezt a korábbi évtizedekből jól ismert műfajt. Rájuk szegeződött a tekintetünk. Üdék voltak, élettel teltek, szakszerűek és fiatalosak. A felvételt kitettük az oldalra, megjárattuk a Facebook-közösségben, és mentünk tovább.

Csakhogy a történetekben az a szép, hogy van elejük, végük, és általában közepük is. A Kihívás-napi tréningen csetlettünk-botlottunk, és azon örvendeztünk, hogy a kerületi idősklubokban milyen nagy az igény az Etka-jógára, a meridiántornára, a játékra, és általában a kellemes együttlétre. A Budai II. László Stadion előterében egy hosszú asztal mellett pillantottuk meg a karakteres arcú urat, aki feleségével ült egy padon. Igen jókedvűen néztek ránk.

Megállt bennünk az ütő, és megremegett a kezünkben a periszkóp. – Ők azok! – kiáltottunk föl, és annak kezdtünk örülni (mire jó a képrögzítés!), hogy felismertük a majálison táncoló videosztárjainkat. Köztük a nyurga urat és csinos táncospárját. Akikről ekkor még nem tudhattuk, hogy férj-feleségként csacsacsabajnokokat tisztelhetünk bennük.

De aztán mindent megtudtunk. Vagy ha mindent nem is, annyit azért mindenképpen, hogy Reis Zoltán és neje, Reis Zoltánné Judit aktív korukban bőrdíszművesként dolgoztak, s noha Zuglóba jártak egy vállalkozóhoz, régóta Rákospalotán laknak. A régóta azt jelenti, hogy éppen ötvenkét éve házasok, amit kérdésünkre egyszerre mondtak ki, amikor a hosszú házasság titkát próbáltuk megfejteni velük. Ez az összehangoltság igazán elvárható egy ilyen összeszokott párostól.

Na most nehogy azt higgyük ám, hogy a klasszikus táncokat tizenéves korukban ismerték meg, egyikük sem emlegette a régi tánciskolákat, mi pedig udvariasan nem faggatóztunk a hetvenes évek bulijairól. A tánccal való kapcsolatuk nyugdíjba vonulásuk után erősödött föl. Internetoktatáson vettek részt a nyugdíjasklubban, látták fellépni Illényi Katicát és Farkas Bálintot. Utána az Arany János utcai idősklub Aranytopán Táncegyüttese következett. – Ügyes és szép dolgokat csinált az Aranytopán, kedvet kaptunk hozzá, elkezdtünk a foglalkozásokra járni, és ott ragadtunk – mondta Reis Zoltán, amihez Judit asszony annyit tett hozzá, miután megismerkedtek a hagyományos társastáncokkal (rumba, csacsacsa és a kedvencüknek számító quickstep), megszűnt bennük az a gátlás, amelyről pontosan tudjuk, mi, táncolni nem tudók, milyen bénító tud lenni.

Próbáltunk hencegni a tájékozottságunkkal, és úgy csináltunk, mint akik sokat sejtünk a a rokiról, de aztán lebőgtünk, mert kiderült, hogy ebből is többfélét kéne ismernünk, van a sima pontozós, a jive (ami voltaképp a szalonképes boogie), a ma divatos rock and roll versenytáncokról már ne is szóljunk.

Apropó verseny. Reiséknek egy fiuk, egy leányuk és kilenc (!) unokájuk van. Egyik gyermekük profi versenytáncos volt, és ők maguk sincsenek híján a táncsikereknek. Noha ma már nem járnak megerőltető viadalokra, de egy időben nyertek ezüst- és bronzérmet a táncversenyeken. Szerényen megemlítettek azt a József Attila Színházban rendezett csacsacsaversenyt is, amelyet éppen ők nyertek.

Ez volna akkor ennek a történetnek a közepe. (PP)

Az Aranytopán Táncegyüttest az Arany János Utcai Idősek Klubjában hozták létre 2002-ben, a csoport az idén áprilisban ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját. Nagy Botond összefoglalója a szülinapról itt látható.