Volker Schlöndorff Az utolsó éjszaka Párizsban című történelmi drámája szóban elmesélve a filmtörténet unalmas alkotásának tűnhet. A történet a párizsi Rue de Rivolin álló Hotel Meurice XVIII. századi bútorokkal berendezett lakosztályában játszódik, ahol két ember egymással beszélget. A film mégis magával ragadó, szenvedélyes és – a fantasztikus színészi alakításnak, valamint a lenyűgöző párbeszédeknek köszönhetően – lebilincselően izgalmas.
A II. világháború vége felé járunk, a lakosztály Dietrich von Cholitz (Niels Arestrup) német tábornok főhadiszállása. Von Cholitz a büszke, de elgyötört, hitét vesztett, kötelességtudó katonai kormányzó azt a feladatot kapja a Führertől, hogy az Eiffel-toronytól kezdve a Louvre-on át a Notre Dame-ig aknázza alá Párizs minden nevezetes épületét, és bombázza porig a stratégiai jelentőséggel egyébként már nem bíró várost. A Führer azt is egyértelművé teszi, hogy amennyiben Von Cholitz vonakodna a parancs teljesítésétől, azt felesége és három kiskorú gyermeke bánja.
Ebben a helyzetben érkezik a szobába a Párizs összes titkát ismerő svéd konzul, Raoul Nordling (Andre Dussolier), hogy megpróbálja a lehetetlent: az ékesszólás eszközével meggyőzni a tábornokot arról, ne tüntesse el a föld színéről Párizst. Bejelentés nélkül jön egy titkos lépcsőfeljárón keresztül, és elkezdődik a macska-egér harc, egy vérbeli, hivatásos diplomata és egy éles eszű katona zseniálisan szellemes szópárbaja, amely egy pillanatra sem válik unalmassá, akkor sem, ha tudjuk: az Eiffel-torony még ma is a helyén áll.
Comments are closed.
