Zenés advent a templomban

A harmadik vasárnapon Pestújhelyre vettük az irányt , az örömvasárnap (gaudete) gyertyája Szűz Máriát jelképezi.

Zenés adventre érkeztünk a kicsiny evangélikus templomba, a bejáratnál már égtek a koszorú gyertyái. Ez azért is érdekes, mert az első ilyet Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette 1839-ben, igaz, ő még 24 gyertyát tett egy kocsikerékre, és a várakozás (az advent azt jelenti: eljövetel) minden napján meggyújtott egyet.

Ez az jó hangulatú örömzenélés fogadott bennünket a templomban.

Amíg a Bárterápia nevű duó nagy kedvvel játszott, jöttünk-mentünk, vidáman teáztunk, és belekóstoltunk a kemencében sült szalonnás langallóba. Pletykáltunk az ismerősökkel, mert volt, aki egyenest a Hősök teréről, tüntetésről érkezett a zenés adventre.

Egyben alkalmunk nyílott arra, hogy a kis templom történetét tanulmányozzuk. Az okos elhelyezésű épületre, mellyel kettészelték az utat, a gyűjtést 1928-ban kezdték Komjáthy Béla lelkész idejében, az akkori Andrássy (ma Pestújhelyi) úton. Sándy Gyula építész a terveket díjazás nélkül vállalta, a padok, az oltár és az oltárkép, a harmónium, a szószék mind adakozásból jöttek össze. 1933-ban szentelte Raffay Sándor püspök és Kemény Lajos esperes. 

A Templom tér a háború előtt Mussolini nevét viselte, utána átkeresztelték Gorkij utcára. A háború alatt beszakadt a kis templom teteje, hat aknatalálatot kapott. A hívek ’49-re teljesen helyreállították. A 15. kerületi blog egy 1941-es térkép alapján eleveníti föl a környék egykori arcát, nem érdektelen olvasmány.

Miközben tovább hallgattuk a zenészeket, megcsodáltuk a templombelsőt a bordás („ojkos”) famennyezettel és a „székelykapu” oltárral. Az oltárkép a kenyeret és bort áldó Jézust ábrázolja. A templommal kapcsolatos további részleteket bőséggel tárgyalja Mihály Zoltán szép templomos könyvében, melyről mi is beszámoltunk.

Bort ezúttal nem kortyoltunk, mert kocsikáztunk. Szívesen jövünk máskor is. (PP, Rab László, 2018. december 18.)

Képeink a közösség ünnepi összejöveteléről: