A címben idézett mondat egy kislány Mikulásnak írott leveléből származik (forrás: Bogárdi Márta). Nos, találtunk minden kétséget kizáró bizonyítékot, Pestújhelyen járt a Ringató Mikulás, volt neki szánkója, pompás botja, és ha valaki húzgálni kezdte volna a szakállát, alaposan meghökkent volna.
Maga mellé vette hűséges krampuszát is, a képek tanúsága szerint összeszokott párost alkottak.
A címben feltett óhaj („Remélem, létezel!”) teljesült, a jó öreg Mikulás megérkezett a legújabb generációkhoz is. Nem volt nála laptop, nem pötyögött közben a mobiltelefonján, mindent úgy csinált, mint ötven-száz évvel ezelőtt. Nincs minden veszve. (A duett további működésére vonatkozó részletek megtudhatók Nagy Edittől és Mészáros Balázstól, egyebek a PEKH oldalán).
*
Ha Pestújhelyről elugrunk Újpalotára, a Fő térre, láthatjuk az ottani közösségi házban az idei mézeskalácsház-alkotásokat. Régi karácsonyi hagyomány ez (errefelé), a tésztával babráló gyerekeket – a jelek szerint – rafinált felnőttek vezetik be a mézeskalács-készítés rejtelmeibe.
Az idei építmények között egészen meglepő szín- és formakonstrukciókat is felfedezhettünk, az alkotók nem fogták vissza magukat, amikor témát választottak: még az Eiffel-tornyot is össze lehetett gyúrni édestésztából, a lehetőségek ezek szerint korlátlanok.
A Mézeskalács-házak tárlata december 20-áig tart, addig minden pályamű biztonságban van (azaz nem harapja le a kéményt vagy a kertkaput senki.
Hogy utána, január elején mi történik, abba rossz belegondolni. Ezek a házak oly szépek, hogy vétek beléjük harapni.
Ha viszont visszahuppanunk a földre a porcukros, tekergő-kanyargó mintákkal díszített álomvilágból, mégis azt kell mondanunk, a mézeskalácsot így vagy úgy, de eléri a végzete. (PP, Rab László, 2018. december 12.)
Képek az idei pályaművekről
Leave A Comment
You must be logged in to post a comment.