A napokban ünnepelte 75. születésnapját Moór Árpád, a polgármesteri hivatal Igazgatási Osztályának korábbi vezetője. Moór Árpád 36 évet töltött a kerület közigazgatásában, amely időszak alatt mind a tanácsi, mind pedig az önkormányzati rendszerben az egyik legtapasztaltabb köztisztviselővé vált.
– Köszönöm a jókívánságokat, furcsa érzés „ennyi gyertyát elfújni” a szülinapi tortán – mondta Moór Árpád. – A családomtól erre a szép jubileumra egy nagyon különleges ajándékot kaptam, hisz nem sokkal a születésnapom előtt született meg a nyolcadik unokánk, Nadin.
A Moór családban nem volt könnyű megszervezni egy ilyen szülinapi rendezvényt. Árpádnak és feleségének ugyanis összesen négy gyermeke és immár nyolc unokája van, akik közül van, aki Németországban telepedett le. A 75. születésnapra azonban mindenki haza akart jönni, ezért nem is a rákospalotai lakásban, hanem a domonyvölgyi víkendházban kellett rendezni a családi találkozót.
Fotó: XVMÉDIA, Vargosz
– Büszke vagyok arra, hogy két idősebb unokánk már átvette tőlünk a stafétabotot. A 24 éves leányunokánk, Nikolett a közigazgatásban dolgozik, és nemrég attasévá nevezték ki a Külgazdasági és Külügyminisztériumban. Reményeink szerint külföldi állomáshelyre is kikerülhet. A feleségem az egészségügyben kezdte a pályáját, ő arra lehet büszke, hogy Vivien lányunokánk már másodéves az orvosi egyetemen, a pandémia alatt önkéntesként, a mentősökkel tesztelt.
Moór Árpád tősgyökeres pestújhelyi. Itt született 1946-ban, abban a szülőotthonban, amely valamikor a Szűcs István utca és az Ady Endre utca sarkán működött. Ma már csak kevesen laknak a kerületben, akik ebben a kis kórházban látták meg a napvilágot. Tanulmányai első négy évét a Pestújhelyi Általános Iskolában, a felső tagozatot pedig a néhai Doktor Sándor, ma Szűcs István utcai Általános Iskolában végezte. Középiskolai tanulmányai végén a szintén pestújhelyi Petőfi Sándor Közgazdasági Technikumban érettségizett.
– Olyan intézményekről beszélünk, melyek többsége már nem is létezik – mondta. – A szülőotthonra, a Szűcs István utcai iskolára és a Petőfire csak a hozzám hasonló korosztály tagjai emlékeznek. Hozzáteszem: sajnos.
A pestújhelyi fiatalember céltudatosan a közigazgatási pályára készült. Első diplomáját az Államigazgatási Főiskolán szerezte igazgatásszervezési szakon, majd posztgraduális képzésen a gazdasági és a településmenedzseri szakot is elvégezte.
– 1975. január 2-án léptem be először a XV. kerületi Tanács épületébe. Nagyon büszke voltam, hogy ott kaptam állást, ahol lakom, így ott tudok segíteni az embereknek, ahol magam is élek. 36 évig volt lehetőségem ennek az elvárásnak megfelelni. Közben végigjártam a szakmai ranglétrát, hisz előadóként kezdtem, majd évtizedeken át osztályvezetőként dolgoztam. A közel négy évtized alatt sok vezetőm volt, és szerencsére mindegyiktől sokat tanulhattam. Az első felettesem például Spissák Istvánné Magdi, az akkori Információs Iroda vezetője volt, akitől azt tanultam meg, hogy mindig, minden körülmények között az ügyfél a legfontosabb. Pataki Béla tanácselnöktől azt, hogy segíteni és megtartani kell a fiatalokat ezen a pályán. Nagyon sokat köszönhetek a leghosszabb ideig jegyzőként tevékenykedő dr. Nagy Antalnak, aki nemcsak szakmailag, hanem emberileg is kiemelkedő vezető volt.
Moór Árpád 1988 – 2011 között az Ipari és Kereskedelmi Osztály vezetője, majd a Vállalkozási és Vagyongazdálkodási Iroda helyettes vezetője volt. Mikor a Vállalkozási és Vagyongazdálkodási Irodát összevonták az Igazgatási és Jogi Irodával, akkor a monstre szervezet élére őt nevezték ki. Ebben az időszakban volt, hogy 102 ember munkáját kellett koordinálnia. A 2000-es években már Igazgatási Osztálynak nevezték a munkahelyét, ahol irányítása alatt 65 fő dolgozott.
– Számos terület tartozott a feladataink közé, így például az ügykezelés, az ipari és kereskedelmi, a szolgáltatási, a mezőgazdasági, az általános igazgatási és ügyfélszolgálati, a szabálysértési és birtokvédelmi, a közterület-felügyeleti, részben a környezetvédelmi ügyek.. Az Okmányiroda is az Igazgatási Osztály részeként alakult meg. Csömörrel közösen hoztuk létre az akkori Mezei Őrszolgálatot. Sok nagy beruházás koordinálását is az Igazgatási Osztály végezte. Akkor létesült a Pólus Center, majd az AsiaCenter.-
Moór Árpád 36 évnyi munka után, 2011. január 11-én vonult nyugdíjba, amire tudatosan készült. Mint mondta, furcsa volt ennyi év után búcsút intenie a Bocskai utcai épületnek, ahova két évig nem is látogatott vissza.
– Természetesen figyelemmel kísérem az önkormányzat és a hivatal munkáját – mondta. – Látom azt is, hogy az utóbbi időben mennyit sérült a közigazgatás és az önkormányzatiság rendszere. Olyan feladatokat vettek el a kerületektől és településektől, melyeket helyben kellene megoldani. Ma már sok ügyben nem a helyiek által, demokratikusan megválasztott vezető, a polgármester és a képviselő-testület vagy a jegyző mondja ki a végső szót, például az építési hatósági ügyek esetében, de még sorolhatnám, hanem egy föntről kinevezett személy, a kormányhivatal vezetője gyakorolja ezeket a jogokat, akit aztán nem is tud a választó ellenőrizni. Sok fontos ügyben a döntések és a megoldások sem helyben születnek.
A 75 esztendős szakember mind a mai napig részese a közéletnek. Már második ciklus óta külsős tagja a Kerületfejlesztési Bizottságnak (korábban Városüzemeltetési Bizottságnak), ahol hasznosítja több évtizedes tapasztalatát.
– Nagyon büszke vagyok arra, hogy szeretett kerületem vezetői és magasabb szintről is elismerték a munkámat. Megkaptam a Pro Palota-díjat, illetve a Köz Szolgálatáért Érdemjel Ezüst Fokozatát.
Moór Árpáddal ünnepi beszélgetésünk közben a focipálya felé is elkalandoztunk. Aki ismeri őt, az tudja, hogy nagy futballszurkoló.
– Alapítója és 1990 óta elnökségi tagja voltam a REAC-nak. Emlékszem, a rendszerváltás idején nagy reményekkel indultunk, de egyikünk sem gondolta, hogy egyszer majd az NB I-ben találjuk magunkat.
A nyugalmazott köztisztviselő a harcot és a küzdelmet a ringben sajátította el. Az Újpesti Dózsa színeiben, papírsúlyban (48 kg-ban) első osztályú ökölvívó volt.
– Ökölvívóként is imádtam a focit, fiatal koromban sokat jártam a Volán meccseire, így természetes volt számomra, hogy a REAC újjászületésében is részt kívánok venni.
A REAC eredeti, 11 fős elnökségéből ma már csak négyen élnek. Így egyre kevesebben emlékeznek pontosan az újkori rákospalotai futball kezdeteire.
– 1991. december 26-án, tehát Karácsony másnapján (!) Naszádi Feri lakásán gyűltünk össze, hogy döntsünk arról, visszavásároljuk-e a Ganz Danubiustól az NB II-es játékjogot (amit ők a Volántól vettek). Tízen voltunk akkor, és kilencen arra szavaztunk, hogy „merjünk nagyot álmodni!”
Próbáltuk felidézni a legnagyobb reacos futballélményeket, de nem tudtunk dönteni, hogy a téli kispályás teremtorna megnyerését, vagy a Fradi Üllői úti legyőzését rangsoroljuk legelőre.
– Bár, a pandémia miatt egy éve nem voltam REAC-meccsen, figyelem a csapat fejlődését és eredményeit. Azt kell mondanom, hogy jó úton jár a gárda, mert végre mernek a saját nevelésű tehetségekre támaszkodni, akik bizonyítják is, hogy helyük van a felnőtt csapatban. Jó, hogy mindenki, a vezetők, az edzők és a csapat tagjai is többnyire helyiek, így sokkal inkább magunkénak érezhetjük a csapatot. Nagyon szurkolok a srácoknak, hogy minél előbb az NB-s bajnokságban is bizonyíthassák a lokálpatriotizmusukat.
Comments are closed.
