Pestújhely egyik első lakója, majd a település önállósodásának támogatója, segítője volt Dr. Gerecze Péter régész, művészettörténész. Az ő javaslatára a Pest-újváros nevet kérték az akkor még Széchenyi-telepnek 1910-ben, de ásatásokat is folytatott a közelben, és Regtelek település maradványainak feltárása is az ő nevéhez fűződik.
Désen született 1856-ban, a kolozsvári egyetemi ösztöndíjas tanulmányai után Európa több városában „műtörténetet” tanult, majd a pécsi egyetemen tanított. Lyka Károly a Művészet című folyóirat 7. számában írt méltatást Gereczéről, melyben kiemelte, hogy „alapjában archeológus volt, és […] A leíró, az adatgyűjtő magyar műtörténetnek érdemes munkása volt. Hivatása körébe eső témákról azonban nemcsak a tudományos folyóiratok, a szakközlönyök hasábjain értekezett, hanem a közönséget is felkereste népszerűen írt cikkeivel.”
Dolgozott tanárként, de tudományos szempontból feldolgozta a pécsi székesegyház szobrászati maradványait, és sokat foglalkozott az Árpád-kori szobrászattal is. Tagja volt a Műemlékek Országos Bizottságának és a Régészeti és Embertani Társulat választmányának is. Részt vett a Magyarország műemlékei című kiadvány első részének szerkesztésében, a második rész már teljesen az ő munkája volt. Ebben a korát megelőző kiadványban az összes magyar vármegyében feltérképezte a műemlékeket és a hozzájuk kapcsolódó irodalmat. Ezzel kapcsolatban az elsők között készített fotográfiákat, a több mint 500 üvegnegatív és pozitív másolat értéke mára felbecsülhetetlen.
Fiatalon, 58 évesen érte a halál, tífuszfertőzést kapott. Éber László az Archaeologiai Értesítőben így méltatta: „Munkatársunk volt ő a szónak nem konvencionális, hanem legmagasabb értelmében, évtizedek óta, soha nem lankadó tettvággyal és tetterővel véve részt feladatainak megoldásában. Tanári hivatásának teljesítése mellett régi művészetünk, régi kultúránk emlékeinek fölkutatása, ismertetése volt életének nem kedvtelése, hanem komoly, csodálatos intenzitású munkája.”
Comments are closed.
