A mérleg egyik serpenyője: az e-Kréta tanúsága szerint Gyermek második félévi mérlege eddig 8 darab ötös és 2 négyes. Az ötösök között nem csak készségtárgyak vannak, sőt abból csupán kettő, a többi „rendes”, tanulós tárgy. Amiből készülni kell, leckeírás is van, persze. (Mielőtt bárki irigykedni kezd, gyorsan olvassa tovább.)
Fotó: XV Média, Nagy Botond
A másik serpenyő. Anya szombat reggele úgy indul, hogy döbbenten konstatálja, legújabb és legkedvesebb barátja, a Kréta cserbenhagyta, a házi feladatok menüsor üres csütörtökön és pénteken is. Gyermek leckefüzete pedig, micsoda véletlen, éppen szerdáig van kitöltve… Lázas üzenetváltás egyik sorstárssal, majd telefonbeszélgetés egy másikkal (a németet csak ő tudta, egyes számú anyuka gyermeke angolos). Röpke félóra, miközben restelli magát rendesen, és Anya kideríti a megírandókat és tanulandókat.
Vasárnap reggel. A leckeírás 15. percében, a 3. másolandó mondatnál Gyermek kezéből kiesik a ceruza, és elkezdődik a rémálom, azaz a hisztivel kevert felháborodás, amikor fejhangon, taknya-nyála-összefolyva ömlenek ki a száján a hülyeségek. Tudjuk jól, ilyen állapotban nehéz észérvekkel próbálkozni, Anya mégis megteszi. Hiába persze. Gyermek hisztizik, Anya sem nyugodt, sőt…
Végül Anya: „Nekem ezt nem kötelességem mindennap végigélvezni, holnaptól 4-ig bent maradsz a napköziben, és ott megcsinálod, amit megcsinálsz, ezentúl nem érdekel!” Gyermek: „De akkor megbukok! Ha nem segítesz, nem tudom megcsinálni! Nem igaz, hogy azt akarod, hogy megbukjak! Már nem is szeretsz!” – bömböli.
Anya vesz egy nagy levegőt, elszámol úgy tízezerig, igyekszik nem elbőgni magát, nem ordítani, gondolatban pattint egy sört, és folytatja a szélmalomharcot. A hátralévő órában még kétszer jön a hisztiroham, becsülettel állja, látszólag.
De aztán vége… kifogy az erő… A déli családi ebédre még csak elfuvarozza Gyermeket és Apát, de képtelen bemenni, kapott családjával úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Hazavezet, majd otthon, miközben tudja, hogy mennyire megbántott mindenkit, aki ma számított rá, pattint egy sört…
Comments are closed.
