Huszonegy év szolgálat után már nem Simonfi Sándor a Rákospalota-Óvárosi Református Egyházközség lelkésze. A kerület díszpolgárának, az egykori gyülekezetépítő református lelkésznek, idősebb Simonfi Sándornak a fia hatvanévesen vonult vissza a gyülekezeti munkától. A lelkésztől november 20-án reggel 10 órakor köszön el a gyülekezete a Kossuth utca 1. szám alatt levő templomukban.
Miért döntött így?
– Az elmúlt 16 évben a gyülekezeti munka mellett közegyházügyi tisztségeket, esperességet és püspökhelyettességet is elláttam. Mikor ez utóbbiról lemondtam, éreztem meg, hogy szellemi feltöltődésre van szükségem. Az egyéb feladataim lehetővé tették, hogy korengedménnyel nyugdíjba menjek, én pedig éltem a lehetőséggel. Hogy mit fogok csinálni? Az elmúlt években rengeteg témában tartottam előadásokat, lehet, hogy ezeket egy könyvbe foglalom össze.
Kinek adta át stafétabotot?
– A gyülekezet az eddigi beosztott lelkészt, Hekli Katalint választotta meg, aki jól ismeri az itteni életet.
Emlékszik még, hogy önből miként lett református lelkész?
– Bár az édesapám is lelkész volt, hogy én is ezt az utat választom, csak 19-20 éves koromban tudatosult bennem. Elvégeztem a teológiát, majd több helyen beosztott lelkészként dolgoztam. A rákospalotai gyülekezetnél 1995-ben merült fel, hogy lelkésznek kérjenek fel, azóta láttam el ezt a feladatot.
Mire a legbüszkébb?
– Az édesapámtól egy erős gyülekezetet örököltem, illetve már az ő idejében megépült a parókiánk is. Ugyanakkor az 1942-ben felszentelt templom a század végére olyan állapotba került, ami már nem tűrt további halasztást. A húsz évem a szolgálat mellett a felújításokról, a fűtéskorszerűsítésről, a tető- és toronyjavításról, az attika szigeteléséről, az elektromos hálózat cseréjéről és a teljes belső festésről szólt.
Milyen teendő marad az utódjának?
– A visszakapott Kossuth utca 10. szám alatti ingatlannal előbb-utóbb kezdeni kell valamit. Nos, ennek az épületnek a hasznosítása lesz a közeljövő egyik legégetőbb kérdése.
Comments are closed.