Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik – tartja a népi mondás. Mondásról beszélünk, tehát évszázados hagyományról van szó, ellenben amíg a hazai gasztroturizmus fel nem kapta ezt az ünnepet, addig, valljuk be, nemigen ügyeltünk arra, hogy november 11-én mindenképpen kerüljön a családi asztalra a szárnyasból.
Fotó: XV Média, Nagy Botond
Lassan egy évtizede már, hogy kreáltak, sokszor egész wellness hétvégére épülő, de mindenképpen kiemelt áras zenés-evős rendezvénysorozatot az éttermek, szállodák és egyéb vendéglátóhelyek. A liba mellé természetesen újbor is dukál, szintén szép pénzért, hiszen egy másik népi hiedelem szerint „Aki Márton napján újbort nem iszik, egész évben szomjazik”. (Arról ne is beszéljünk, hogy hazánk természeti adottságai miatt nálunk november 11-ére a legritkább esetben készül el az újbor.)
Vannak közösségek, amelyekben tényleg évtizedes hagyományai vannak a Szent Márton emlékezetére rendezett lámpás felvonulásnak, a kis ünnepnek, ahol libatepertős-libapecsenyés falatkákat kínálnak, és aminek része az egykori püspök legendájának felelevenítése. Ezeken a helyeken a lámpáskészítés, a felvonulás, az evés-ivás valóban közösségkovácsoló erő, a régmúlt megidézése révén pedig a legkisebbek is megérzik, felismerik a hagyományok ápolásának fontosságát. Ez a nap nekik nem a korlátlan habzsolásról, dőzsölésről szól, nem úgy, mint a több ezer, tízezer forintos lakomák résztvevőinek.
Comments are closed.
