Idén ünnepelné 175 éves születésnapját a rákospalotai növényolajgyár, amelynek igencsak fordulatos volt a története a megalapítását megelőző években.
Növényolajgyár/Fotó: xV Média, Nagy Botond
A Szilas-patak menti üzem malomként indult, amelyet Kanitz Joachim vett bérbe, hogy 1818-ra köré építse posztógyárát. Kanitz vállalkozása 1840-re tönkrement, s az üzem profilt váltott, olajos magvak feltörésére használták a patak zúgójának erejét. A vállalkozás virágzónak bizonyult, mert még ebben az évben megalapították a növényolajgyárat Rákospalotán. Indulásakor tizenheten, 1969-re pedig kilencszázan dolgoztak az üzemben – áll az Adattár 1969-es kiadásában.
Az üzem 1871-től 1925-ig Olajipari Társaság Rt. néven vált ismertté. Ekkor repceolajat, gépzsírt gyártottak és illóolajok finomításával foglalkoztak. Ezekben az években építették ki az iparvágányt Rákospalota-Újpest (akkor még csak Palota) vasútállomásra. A Hutter és Lever Rt. nevet 1930-ban, majd a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat Rákospalotai Növényolajgyára elnevezést 1964. január elején vette fel az üzem.
Leányvállalatokat is „gyűjtött” maga köré, 1930-ban az ELIDA Szappangyár, 1932-ben a Flóra Gyertya és Szappangyár, 1938-ban pedig a Tisztaság Mosóporgyár lépett be az olajgyári családtagok körébe.
Az üzem nem maradhatott volna fenn sokáig, ha tulajdonosai nem fordítanak időt, pénzt a fejlesztésére. A présház 1920-ban készült el, a Finomító I, amelyhez a Soroksári úti Vegetol gyárból hozták a berendezéseket, 1932-ben kezdett üzemelni. A Finomító II 1935 és 1936 között épült fel, majd 1938-ban a mosóporépületeket húzták fel, később, 1942-ben a porítótornyokat és a margaringyárat adták át. Az extrakciós nyersolaj-előállító üzem beindításával naponta 50 tonna olajat tudtak termelni 1943-ban.
Rákospalota és a gyár emblematikus épületét, a dararaktárt 1943-tól 1946-ig építették. A 13 emeletes cellás rendszerű olajosmag-tároló siló befogadóképessége 500 vagonnyi mag volt.
Országos hírnévre szert tevő szappanalapú mosóporok, az Asszonydicséret, a Lux és a Szappanpehely gyártása 1931-ben kezdődött. Majd három évre rá a súrolóporok, a VIM előállítása is szerepelt a gyár repertoárjában. De gyártottak itt 1958-tól Liga margarint, egy évvel később a Lucullus étolajat. A Rapid gyorsmosóport 1955-től állították elő, és 1958-ban az Ideál finommosópor és a Tip tisztítószer is bekerült a kínálatba.
Ahogy a gyár megalapításának története, úgy a bezárása is „kalandosra” sikeredett. A tulajdonosváltásokat követően az Unileveré lett az üzem, amelyben 2006-ban szüntették meg a termelést. A gyár bezárásakor már csak kétszázan dolgoztak a nagy múltú üzemben.
(Köszönet a szakmai segítségért Rátonyi Gábor Tamásnak, a bpxv.blog.hu szerzőjének.)
Comments are closed.
