A költészet napjára szerveztek rendhagyó versmaratont a kerületben. A célkitűzés – bár igencsak nagyratörőnek tűnt akkor – 100 költemény megszólaltatása volt, ezt messze túlteljesítették a résztvevők. Mi több, a polgármester asszony sem maradt ki a sorból.
Lapunk pontban a kezdésre érkezett meg az újpalotai Fő térre. Délután 2 órakor már közel 100 ember gyűlt össze, köztük szülők, gyerekek, kisiskolás osztályok. A nap hétágra sütött, így a téren valódi piknikhangulat alakult ki.
„Felszabadító érzés, hogy ma a verseken keresztül ennyien megosztják egymással az érzéseiket!” – mondta a TIZEN5-nek egy fiatal lány, aki a Szent Korona Általános Iskola tanulója. Barátnőjével egy padon ülve megsúgták nekünk: ők saját verset hoztak. „A családomról fogok ma felolvasni. Lehet, hogy lesznek benne olyan dolgok, amiket másnak nem mondanék, de így, itt, ezen a terepen nem félek!” – jelentette ki, hozzátéve: persze a szülőknek nincs különösebb aggódni valójuk.
Kis Emőke Hajnalka is személyes gondolatokkal érkezett. A XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény vezetője szerint verset írni és verselni önmagában is terápiás. Ő például Dékány Dávid stílusában írt saját verset. „Azért ő, mert nagyon tisztelem a munkásságát, és nagyon erős képeket használ” – nyilatkozta lapunknak.
Az eseményt Ágotai Ferenc, a Szent Korona Általános Iskola igazgatója nyitotta meg Pilinszky János: Mire megjössz című költeményével. Eljött a László Gyula Gimnázium és Általános iskola két elsős osztálya is: a 60 tanuló közösen adta elő a Zengő ABC-ét. Később az újpalotai ÉNO Figura Tánccsoport mutatott be egy különleges József Attila versperformance-t.
Nem maradtak ki a sorból a kerület politikusai sem. Makai Ferenc köztisztasági és közrendvédelmi tanácsnok Aranyosi Ervintől hozta a Csodák csodáját. Mint lapunknak elárulta, ezt a művet kifejezetten a tavaszi hangulata miatt választotta. Csernák János Vas István: Az új Tamás című költeményével készült, amit fejből mondott el a színpadon. Szép sikert aratott vele, nagy tapssal jutalmazták a résztvevők. „Ez a kedvenc versem, 1956-ról szól. Ráadásul a hittel és a magyarsággal kapcsolódik össze, ezek számomra kiemelten fontos témák – mondta a TIZEN5-nek az alpolgármester. Utána is alpolgármesterek következtek: Tóth Imre egy Ligeti Éva- (Április), Gyurkó Dániel pedig egy Petőfi Sándor-verset (A XIX. századi költői) olvasott fel.
„Ezt a kislányomnak szoktam olvasni elalvás előtt!” – indokolta Barkóczi Balázs a választását. Az országgyűlési képviselő Kovács András Ferenc nemrég elhunyt erdélyi költő gyerekversét hozta el: a Friss tinta, tinta, tinta című mű szép előhangja lett a sorozatnak, amikor is rengeteg kicsi pattant fel a színpadra szerepelni. Egy 6 év körüli kislány például Tóth Krisztinától mondta el A tigrist, de előkerült Aranyosi Ervintől a Vakond és a napszemüveg is.
Cserdiné Németh Angéla polgármester klasszikussal készült. Radnóti Miklós: Nem tudhatom című alkotása kivételes helyet foglal el a szívében. Mint lapunkkal megosztotta, a költészet napján minden évben ezt a verset teszi ki a Facebook-oldalára. A polgármester értékelése szerint különleges eseményt sikerült összehozni. „Láthatóan nagyon sok embert megmozgatott, sőt olyanokat is, akik egyébként nem jönnek el más rendezvényekre – emelte ki. – A versek összehozzák az embereket, hiszen mindenki megtalálja benne a számára legfontosabb mondanivalót, legyenek magyar vagy külföldi költők művei!”
A délután mérlege: a rekordkísérletként emlegetett 100 helyett végül 140 vers hangzott el. A legfiatalabb versmondó 4 és fél, a legidősebb pedig 82 éves volt. A saját versek mellett megszólaltak még többek között Csokonai, Ady, Varró Dániel, József Attila és Sziveri János művei is. A lánc pedig délután 2-től este fél 8-ig tartott. Nehéz a helyzet, mert a cél jövőre nem kisebb: túlszárnyalni a 140-et is!
„Többen mondták, hogy ebből érdemes lenne hagyományt teremteni – lelkesedett Gáspár Anna, a szervező Csokonai Nonprofit Kft. művészeti vezetője. – A legkedvesebb élményem a 82 éves hölgy szereplése volt, aki épp a boltból tartott hazafelé, és a színpad előtt megállva rákérdezett, hogy itt tényleg bárki mondhat-e verset. Majd szinte azonnal fel is lépett a pódiumra, és előadott egy gyönyörű, sok-sok versszakos költeményt a szerelemről. Olyan derűvel, lendülettel, szeretettel szavalt, hogy egészen elvarázsolt. Utána odajött hozzám, és boldogan konstatálta, hogy mégiscsak érdemes volt verseket tanulni, hiszen végre lett alkalma megosztani, elmondani!”
Comments are closed.
