A keresztény vallás legrégebbi és legnagyobb ünnepe a húsvét, amely az egyik legmélyebb emberi vágy, a feltámadás, a megváltás és az örök élet alapgondolatait foglalja magában.
Böjt/Fotó: XV Média, Nagy Botond
Az ezt megelőző időszak, a Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyvennapos böjt hamvazószerdától nagypéntekig tart. Régen a böjt után csak húsvét első napján lehetett először húst enni.
Az előírások az elmúlt évszázadok, évtizedek során sokat enyhültek, a római katolikusokra például a nagyböjt időszakában ma ezek az előírások vonatkoznak a pénteki napokra.
„Tilos a hús fogyasztása, a nap folyamán egyszer szabad jóllakni, de megengedett két másik, csökkentett mértékű étkezés. Megtartása a betöltött 18. évtől a megkezdett 60. évig kötelező. (…) Fel vannak mentve a betegek, a terhes és szoptató anyák, s akik egy étkezés alkalmával csak keveset fogyaszthatnak, a koldusok, a megerőltető munkát végzők, az utazók, s azok a szellemi dolgozók, akiket a szigorú böjt akadályozna kötelességük teljesítésében.” (Magyar Katolikus Lexikon) Nem kötelezi a böjt azokat sem, akik nem a saját asztaluknál étkeznek, hanem például a munkahelyi menzán.
– A keresztény ember nagyböjt időszakában keresi, hogyan szabadulhatna meg belső lelki fáradtságától, hibáitól, reményvesztettségétől. Megpróbálja fegyelmezni magát testben és lélekben. A test törekvése az önfegyelem, azaz a böjt, a léleké pedig a szeretet. A feltámadott azt üzeni, hogy lehetséges és van megújulás. Ez az üzenet pedig nemcsak annak a maroknyi közösségnek szól, amely ezen a napon, kilépve a templomból, körmenetben mond hálát Istenének, hanem mindenkinek – mondja Tóth Ferenc lelkész.
Comments are closed.
