Nemcsak a hetero kapcsolatok, hanem az egyneműek házassága is zátonyra futhat, ha nem próbálnak odafigyelést, szeretetet adni a másiknak. Röviden és felszínesen akár így is össze lehetne foglalni a Kertvárosi bordély (Concussion) című amerikai film mondanivalóját. Ám ha a felszín alá nézünk, akkor kiderül, hogy komoly kérdéseket feszeget a mozi, és arra is rávilágít, hogy az Államokban a többség fenntartások nélkül elfogadja az egyneműek életközösségét.
A 2013-as berlini filmfesztiválon Teddy-díjat nyert alkotás rendező-forgatókönyvírója, Stacie Passon a kétgyerekes főhős, Abby történetét meséli el. Egy játszótéri baleset után elege lesz a háziasszonylétből, és úgy dönt, megpróbál kezdeni magával valamit. Elvállalja egy lepukkant lakás lakberendezését, és a felújítás végén rájön arra, hogy a keze nyomán megváltozott otthon, a pénzes légyottjainak színtere is lehet. Két legyet üt egy csapásra, pótolja a házasságából hiányzó szexet, és még pénzt is keres.
Egy ideig működik a nappal háziasszony, délután prostituált lét, ám a titokra fény derül. Abby felesége, Kate rájön a csalásra, és ez az a pont, amikor szembe kell nézniük a kiüresedett házasságukkal. A válás szóba sem kerül, kérdések nincsenek, csupán félmondatok, amelyekkel tudatják egymással, hogy folytatnák a kapcsolatot, ha a másik is akarja.
A néző fejében pedig megfogalmazódnak kérdések. Hogyan lehet így továbblépni egy házasságban, és miért kellett ennek ábrázolására egynemű párt választani? A filmen belül miért helyeződik át a hangsúly a testiségre, és miért szorul háttérbe az érzelmek bemutatása?
Passon talán az arányok eltolásával akart nagyot „bökni” a nézőn, és így rábírni arra, hogy nézzen szembe az életével. Lehet, hogy igaz mindenkire: csak egy megrázkódtatás után hajlandó átgondolni a tetteit.
Comments are closed.
