ÚJRAHASZNOSÍTOTT JÁTÉKBÓL NAGY GYŐZELEM

Átlagos olvasási idő: 2 perc

Papírgurigából hajó, kupakból hal, tojástartóból korallzátony – így született meg a Három kis hajó meséje. A történet nemcsak a gyerekek fantáziáját repítette messzi tengerekre, hanem egy pályázaton első díjat is hozott a XV. kerületnek. A Csemetekert Bölcsőde kisgyermeknevelője, Bardi Erika saját meséjével és újrahasznosított anyagokból készült játékaival bizonyította: a környezettudatosság élményszerűen is tanítható.

A  Wesselényi utcai bölcsőde (Csemetekert) lelkes kisgyermeknevelője az Újbudai Egyesített Bölcsődei Intézmény által meghirdetett Kislépések a fenntarthatóság felé – környezeti nevelés a bölcsődében című pályázaton ért el első helyezést. A felhívás célja az volt, hogy a bölcsődék dolgozói olyan saját készítésű játékokat alkossanak, amelyek kizárólag újrahasznosított anyagokból készülnek, és amelyek nemcsak szórakoztatják, hanem fejlesztik is a kisgyermekeket.

„Amikor elolvastam a pályázatot, rögtön éreztem, hogy ez nekem való” – mesélte Bardi Erika. – „Izgatottan kezdtem ötleteket gyűjteni, és hamar megszületett bennem a gondolat, hogy olyan játékot készítsek, amely minden szempontból megfelel az elvárásoknak.”

Fejlesztő tengeri kalandok

A gyerekek mindennapi játékélményeiből merített inspirációt: megfigyelte, hogy gyakran építőkockákkal játszanak, kukucskálnak a kis ablakokon, vagy „kukkert” formálnak két összefogott elemből. Innen jött a távcső ötlete, amelyhez papírgurigát és kartondobozt használt. Tojástartóból hajók születtek, kupakokból halak, a labdafürdőből megmaradt hálóból pedig halászháló. Így állt össze a játék, amelyhez rövid mesét is írt.

A történetben három kis hajó indul útnak a kikötőből, hogy felfedezze a tengert. Útközben bajba jutott bálnával találkoznak, amelyet műanyag zacskók és szennyeződések borítanak. A gyerekek távcsővel keresik meg az állatot, majd csipeszekkel „megtisztítják” – közben finommotorikus készségeik is fejlődnek. A kaland során vulkánkitörés, korallzátony és tengeri élőlények is szerepet kapnak, így a játék egyszerre izgalmas és tanulságos.

„A gyerekek arcán láttam az örömöt, ahogy játszottak. Nekem ez már akkor győzelem volt, még mielőtt kihirdették volna az eredményt” – mondta Erika. – „Annyira élvezték a történetet, hogy számomra ez volt a legnagyobb jutalom.”

Díj a fenntartható nevelésért

A pályázatra összesen 170 alkotás érkezett, ebből 142-t értékeltek, és végül Erika munkája bizonyult a legjobbnak. „Nagyon boldog vagyok, hogy nemcsak a saját bölcsődémnek, hanem az egész XV. kerületnek elhozhattam az első helyezést” – mondta.

Hozzátette: a Három kis hajó története nemcsak szórakoztató játék, hanem komplex fejlesztő eszköz is, amely erősíti a figyelmet, a fantáziát, a koncentrációt, a képzeletet és a finommotorikát. Mindezt úgy, hogy játékos formában hívja fel a gyerekek figyelmét a környezetvédelem fontosságára, illetve már egészen korán a fenntarthatóság irányába tereli őket.

Hivatásból küldetés

Bardi Erika számára a bölcsődei munka igazi hivatás. „Nagyon szeretem a gyerekeket, öröm ebben a szakmában dolgozni” – jegyezte meg lelkesen.

Pályája kezdetben a kereskedelemben indult, ám 2011-ben úgy döntött, kilép a mókuskerékből, és gyermekeivel több időt töltve a szociális szférában próbálja ki magát. Elvégezte az OKJ-s képzést, majd kisgyermeknevelő lett. Dolgozott a Nádastó-parki és a Fő úti bölcsődében, jelenleg pedig a Csemetekert Bölcsődében kisgyermeknevelő és vezetőhelyettes.

Kézügyessége és kreativitása a mindennapokban is megmutatkozik: mesefigurákat fest a falakra, rajzaival varázslatosabbá tett több bölcsődét is. „Nagyon szeretem, amikor a gyerekek rácsodálkoznak ezekre a rajzokra – örömet okoz nekik, és közben szebbé teszem a környezetüket.”

Erika 1973 óta él a XV. kerületben, erősen kötődik a városrészhez, és mint mondja, csakis itt tudja elképzelni az otthonát. A fiatalokat pedig biztatja, hogy válasszák a nevelői pályát. „Ezt a szakmát csak szívvel-lélekkel érdemes végezni, a kicsik hihetetlen motivációt adnak: a mosolyuk, a kérdéseik, az ölelésük olyan visszacsatolás, amit semmi más nem pótol.”

Comments are closed.