Molnár Béla atya áprilisi halála óta üres volt a pestújhelyi plébánia. Négy hónapon keresztül helyettes papok miséztek. A hívek között akadt, aki inkább a közeli plébániákat választotta, a többség azonban izgatottan várta az új papot. A katolikus egyház augusztus 1-jén szokta az új plébánosokat kinevezni. Almásy Tamás, a zuglói Páduai Szent Antal Plébánia káplánja is csak nemrég értesült arról, hogy az egyházi vezetés a pestújhelyi Keresztelő Szent János Plébániára helyezte át, plébániai kormányzói minőségben.
Fotó: XV Média, Vargosz
– Váratlanul érte a kinevezés?
– Olyannyira, hogy a híveknek csak augusztus 6-án tudtam bemutatkozni, mert előtte többedmagammal még zarándokúton vettem részt Horvátországban. De így legalább az első pestújhelyi szentmisémen, a bemutatkozásomat követően mindjárt az elődöm, Béla atya emléktábláját is megszentelhettem.
– Az ön életútja nem éppen szokványosan alakult. Mesélne erről?
– Pedagógusként kezdtem a pályafutásomat, húsz éven keresztül matematika–fizikatanár voltam egy budai gimnáziumban. A teológiával is világi emberként kezdtem el foglalkozni, ám ahogy egyre mélyebbre ástam magamat a témába, úgy vált az egyre fontosabbá számomra. Az égi hívást követően pedig gondolkodás nélkül jelentkeztem az esztergomi hittudományi főiskolára. Nagyon szerettem tanítani, de az igazi utam nem a katedra, hanem a szószék volt. Mindenki más utat bejárva jut el a papi hivatásig, nekem ez adatott meg.
Fotó: XV Média, Vargosz
– Hogy erről a nem csekély váltásról legyen is ideje gondolkodni, megint csak az élet gondoskodott. Mi történt 2004-ben?
– Egy álló vonatról leestem, és a nyakamat törtem, emiatt egy évre ágyba, majd kerekesszékbe kényszerültem. De nem venném ezt valamiféle jelnek, ilyen baleset bárkivel megtörténhet. Mindenesetre parkolópályára kerültem, így a hittudományi tanulmányaim előtt volt időm a lelki felkészülésre.
– A gerincvelő sérülése miatt az orvosok nem sok esélyt láttak a felépülésemre, de az Úr velem volt. Előbb járókerettel, majd két bottal, manapság pedig már egy bottal közlekedem.
– A balesetéből adódó helyzet új feladatot is jelentett az ön számára?
– Mivel Hajnal György atya, a zuglói Regnum Marianum Plébánia kanonok plébánosa nemrégiben nyugdíjba vonult, az egyházvezetés engem bízott meg a mozgássérült hívek lelki gondozásával. Ez a munka a Bosnyák téri templomban gördülékeny volt, hisz az tömegközlekedési csomópontban helyezkedik el, számos járművel könnyen megközelíthető, illetve a templom belső tere is akadálymentesen elérhető a fogyatékkal élő hívek számára. Itt, Pestújhelyen más a helyzet, de töretlenül hiszek benne, hogy ezt a munkát új minőségemben is folytatni tudom.
– Mennyire ismeri Pestújhelyet?
– Annyit tudok, hogy a zuglói toronyórát ugyanaz a taksonyi Kapui Gyula villamosmérnök tervezte, aki három évvel később a pestújhelyi órát is elkészítette. Hallottam azt is, hogy az itteni óra milyen komoly összefogásból valósult meg. Pestújhelyet korábban nem ismertem, így az elmúlt napok a költözés mellett az ismerkedéssel teltek.
Fotó: XV Média, Vargosz
– A plébánosi feladatok mellé fontos közösségépítő funkciót is kapott. Milyen tervekkel kezdte a szolgálatát?
– Mindenekelőtt megjegyezném, nem először kerülök már ilyen helyzetbe, hisz a tanári munka a tudás átadása mellett a közösségépítésről is szólt. Terveim bőven vannak. Először is azt szeretném elérni, hogy újra élettel teljen meg a plébánia. Szeretnék több kisebb közösséget is életre hívni, de a legjobb az lenne, ha ezek a közösségek majdan maguktól is működni tudnának. Ennek érdekében augusztus 28-ára egy megbeszélésre hívtam össze a legaktívabb híveket, amelyen egy konkrétumot már fel is fogok vetni: a vasárnap délelőtti fél 11-es mise előtt 10 és fél 11 között egy örömzenélést tartanánk a templom melletti téren. Van kórusunk, van gitárosunk, de másokat is szívesen látnánk ezeken a programokon.
– Egyéb feladataim is lesznek. Elsőként például a plébániahivatal tetőszerkezetét kell felújítanunk. Ez ugyanis nagyon rossz állapotban van. A becsurgó esővíz már a falakat is áztatja. Az alagsori helyiség olyannyira eldohosodott, hogy a hitoktatást is ki kellett költöztetnünk belőle. Ezeket is fel kellene újítani, de tisztában vagyok a közösség lehetőségeivel.
– Ezenkívül szeretnék egy rámpát is készíttetni a templom bejáratához, hogy a mozgássérült hívek is megközelíthessék a belső tereket. A zarándokutak szervezéséről sem mondtam le, sőt a következő Nagyböjt idejére már konkrét tervem is van: egy lengyelországi kegyhelyet szeretnék majd felkeresni a hívekkel. A hangsúly azonban mindenképpen a lelkipásztori munkán lesz. A célom, hogy Pestújhelyen is erős egyházi közösség alakuljon ki.
Comments are closed.
