A Csokonai Művelődési Központ új kiállítóhelyisége, a Palota Galéria Faltisz Alexandra tárlatával nyitotta meg kapuit szeptember 20-án. Az IBBY-díjas grafikusművész a 85. Ünnepi Könyvhétre megjelent, testvérével, Faltisz Robertával közös könyvének, a Csörgevári vigasságok illusztrációival mutatkozott be a XV. kerületi publikumnak.
Faltisz Alexandra/Forrás: Faltisz Alexandra.
– Már nagyon fiatalon komoly sikereket ért el az alkotóművészetben, igaz, akkor még filmesként. Hogyan, miért váltott az illusztrációra?
– Tizenöt éves voltam, amikor szülővárosomban, Pécsett az Ixilon Filmstúdióban filmezni kezdtem. Baksa Tamással készített közös filmemmel, a Parapléval 3. díjat nyertem a Nagykanizsai Országos Amatőrfilm Fesztiválon, majd Párizsból, a X. Múzsa Fesztiválról elhoztam a fődíjat. Bár utána kaptam megkereséseket, igazából minden, ami a filmmel kapcsolatos volt, nagy csalódást jelentett. Így miután felvettek a Pécsi Művészeti Gimnáziumba, a mesék felé fordultam, amely mindig is érdekelt. Érettségi feladatomként egy animációs film állóképeit kellett megrajzolnom, a Képzőművészeti Főiskolán a diplomamunkám szintén meseillusztráció volt. Negyedéves koromban készítettem első meselemez-borítómat a Hanglemezgyártó Vállalatnál, s innentől kezdve csak mesékkel dolgoztam. Azt gondolom, ez eleve elrendeltetés lehet, hiszen nem lehet ennyi véletlen. Minden a mesék felé vezetett.
– Mit láthatnak a látogatók a Csokonaiban?
– A 85. Ünnepi Könyvhétre jelent meg húgommal, Faltisz Robertával közös könyvünk, a Csörgevári vigasságok, ennek illusztrációit mutatom be. A könyvben, az olvasók számára tőlem szokatlan módon, montázzsal, kollázzsal dolgoztam. Nekem nem új ez a technika, mert amikor a fiammal állapotos voltam, készítettem neki egy képsorozatot ezzel a technikával. Akkoriban gyakorlatilag az íróasztalnak, a családnak dolgoztam, hiszen a nyomdák nem tudták volna reprodukálni a monokróm hatású képeket. A nyomdatechnika azóta sokat fejlődött, így olyan illusztrációt készíthettem a húgomnak, amelytől a Csörgevári vigasságok számomra A KÖNYV lett, csupa nagybetűvel, egy lezárás és egy új kezdet.
– Min dolgozik mostanság?
– Tavaly kaptam egy szívinfarktust, sok szövődménnyel. Mostanában kezdtem el újból rajzolni, amely, be kell vallanom, egyelőre nehezemre esik, mert még sokszor le kell pihennem. Most nem is dolgozom, hanem autonóm grafikákat készítek magamnak, amely több szempontból jó nekem. A betegség, a halálközeli állapot sok mindent átértékelt bennem. A család felé fordultam. Foglalkoztat, honnan származom, mik a gyökereim. Ezeket próbálom magamban rendezni, s ezeket az érzéseket kifejezni montázsban és kollázsban, amely számomra nagyon kedves és nagyon intim technika.
Comments are closed.
