Törpe padja

Átlagos olvasási idő: 3 perc

A Nádastó parkban élt, ezen a padon. Itt aludt, itt beszélgetett, s innen indult a környékben a dolgára. Ha akadt.

– Nem hajléktalan vagyok – mondta, ha valaki érdeklődött nála –, hanem inkább hajlékony.

Volt igazi neve is

Törpe volt a beceneve, mert alacsony, kistestű, madárcsontú férfi volt. A környékbeliek nem csak megtűrték, törődtek is vele, ruhát adtak neki, ha a hidegek jöttek. Egyszer úgy aludt, hogy vastagon megállt rajta a hó. Megijedtek a Nádastó park lakói, hívták a krízisközpontot. Nehezen jöttek ki, mert tudták, hogy a Törpe nem lesz lakója önszántából egyetlen otthonnak sem. Esze ágában se volt beköltözni sehová. Még haza se ment, pedig az anyja és a nővére itt él a környékben. Törpe a szabad ég alatt szeretett lenni, a környékbeliek pedig elfogadták a szabadságszeretetét.

– Hogy mi volt azelőtt, arról csak feltételezéseink vannak – mondta az a kutyát sétáltató hölgy, aki nap mint nap találkozott itt a Törpével. – Talán pék lehetett egykor, de ezt én is csak úgy hallottam. Hogy ivott-e? Hát persze. Miért is ne ivott volna? Látott már maga olyan hajléktalant, aki nem iszik?

Negyvenhat éves volt, segítőkész, különféle szolgálatokat vállalt. Volt úgy, hogy kihúzta a kukát a kapu elé, máskor fát hordott vagy leveleket gereblyézett a ház előtt. A melegről és a hidegről megvolt a maga különbejáratú filozófiája.

– A meleg ellen nem lehet védekezni, a hideg ellen igen: fel lehet öltözni – mondogatta, ha valaki arra volt kíváncsi, hogy bírja a hideget. Egy lakó, aki minden áldott nap találkozott vele, azt is meg tudta saccolni, hogy Törpe mióta élt itt a szabad ég alatt, nyáron a hajlongó nyárfák árnyékában, télen a zúzmarás köd ölelésében. – Tíz éve költöztünk ide, és akkor már itt volt. Nem az a kérdés, hogy bírta ki a telet, hanem az, hogy bírta ki azt a három utolsó telet, amit egészen biztosan teljes egészében itt töltött. A legjegesebb pillanatokban is.

Nyáron azt mondogatta, egy-két éve lehet még hátra, utána úgyis meghal, arra a kis időre minek is költözne lakásba vagy kockaházba. Nem kapta aztán meg az ajándék két évet, szeptember végén magához szólította a nyárfák koronáján túli fensőbbség. Egy reggel kutyát sétáltató lakók keringtek körülötte, ült a padon mozdulatlanul, nézett üveges szemmel előre a semmibe. Odábbmentek, egyre hangosabban szóltak neki, de ő csak ült csöndben tovább a kopott padján. Ebből tudták a lakók, hogy a Törpe meghalt.

Csak utána derítették ki, hogy Pekár Miklós volt a becsületes neve, addig, amíg élt, általában nem kérdezett rá az igazi nevére senki azok közül, aki szóba állt vele, mert voltak azért ilyenek szép számmal: megelégedtek a Törpe megszólítással.

Halála után egy közelben lakó házaspár lefestette a padot, készült egy emléktábla is, szépen fölcsavarozták. Rajta áll, hogy „Mindig emlékezünk rád.” A pad jobb oldalán egy másik táblán a széles körben használt név: Törpe. A koszorúkon feliratok, édesanyja, nagynénje és a barátok búcsúztak tőle. A környékbeliek virágokat is vittek a pad elé, esténként mécsesek gyúlnak, formálódik az alkalmi emlékmű, amelyet a Nádastó park lakói emeltek egy hajléktalan honfitársuk emlékére.

Törpe amúgy rendszerető, már-már pedáns hajléktalan volt. Nem tűrte a rumlit, ha olykor mások is megjelentek körülötte, a gyülekezést hamar felszámolta, mert nem szerette a rendetlenséget.

A pad előterét, mely annak előtte egy leaszfaltozott focipálya volt, minden reggel felsöpörte (!), nem állhatta a szétdobált csikkeket, a söprűje most ott van odatámasztva a pad mögött egy kis fa tövébe.

Akikkel beszéltünk, annyit kértek, ne írjuk le a nevüket, nem azért tették, amit tettek, mert szerepelni szeretnének. Törpére akartak a rendbe tett paddal emlékezni, ne menjen senki úgy el közülünk, hogy rögtön elfelejtik.

Ezért számolunk be mi is Törpe padjáról. Pekár Miklós, örülünk annak, hogy itt voltál velünk, és hogy a padodon olykor-olykor egészen jól érezted magad. Szeretettel gondolunk rád, nyugodj békében! (PP, Rab László, 2019. október 19.)

 

2 hozzászólás

  1. 2019. 10. 19. at 20:50

    Nagyon sajnálom mert nagyon segítő kész volt.Mindenki tisztelet és szerette.Volt olyan esete szegény TÖRPÉNEK hogy egy barátját temették el és öltönyben nyak kendőben jelent meg .Soha nem kérdeztük hogyan került utcára.Ez maradjon meg neki úgy ahogy volt .Sajnálom mert ilyen fiatalon nem régen szintén itt a parkban halt meg egy fiatal ember a pingpong asztalon .Kérdés hogy miért vannak még ilyen sokan az utcán és fedél nélkül .Lehet az ő hibájuk is de tisztelet a kivételnek segítő készek. Nyugodj békében TÖRPE– úr.

  2. 2019. 10. 20. at 16:29

    Nyugodjék békében. Mindig hittem abban, hogy vannak még olyan emberek, akik együtterzoek és segitokeszek,

Leave A Comment

You must be logged in to post a comment.