A szerző felvétele
Tisztázzuk már az elején: igazán nem panaszkodhattunk. Sem az elmúlt hetek időjárására, oké, volt némi hűvös, meg eső, sőt, még villámlás is, de alapvetően szép, napsütéses, meleg őszünk volt.
Sem az iskolára, Gyermek ugyanis kezd belerázódni a felső tagozatba, ráadásul túl vagyunk az őszi szüneten, ami – meglepő módon – gyakorlatilag tanulásmentesen telt, köszönhetően a pedagógusoknak. Még őszölni is eljutottunk pár napra, ami a jó társaságról, beszélgetésekről, fürdésről, evés-ivásról, szóval önfeledt szórakozásról és kikapcsolódásról szólt.
Vagy talán éppen ez a baj? Kiestünk a taposómalomból, majd hirtelen vissza, de még mindig nincs itt a nyirkos, ködös, rossz levegőjű időszak, ami jelzi az év végét és a vele járó ünnepeket, csak a kora esti hirtelen sötétedés jelzi az évszaknak megfelelő időt.
Hiába tették fel a sétálóutcában a karácsonyi díszvilágítást (persze még nem működik), hiába az üzletek ünnepi kínálata, hiába a naptár, ami jelzi, alig bő egy hónap, és itt a karácsony. A muskátlik még az udvaron virágoznak, hogyan gondoljon hát az ember lánya az ilyenkor már várva várt ünnepekre? A készülődés összes feszültségével és persze összes szépségével és várakozásával együtt.
Átverés az egész. A család férfi tagjai egy hete ugyanabban a kinti medencében labdáztak, mint nyáron, csak a körülötte lévő fák leveleinek mennyisége és színe változott a néhány hónappal korábbihoz képest. Az ember lánya, ha süt a nap, melegre vágyik, nem? Homokos tengerpartról, lágy szellőről álmodik. Vagy arról, hogy medvévé válik…
Comments are closed.
