Táncosok a téren

Hajdu László a civilek megemlékezésén

Voltak azért olyan részletek, amelyekre rácsodálkoztunk a március 15-i ünnepségek során. A civilek megemlékezésén például Hajdu László országgyűlési képviselő arról beszélt, hogy 1848-ban nagyjából 1500 lakója volt Rákospalotának. Megépült viszont a negyvenes években, a forradalom előtt a Pest-Vác vasútvonal, amivel könnyebb volt a külső kerületet elérni, ennek köszönhetően sorra épültek a nyaralók, és elkezdődhetett a térség nagyvárosi integrációja.

Gróf Batthyány Lajos (az ő szobránál volt a koszorúzás) többször járt a „faluban”, mely akkor még nem tartozott Budapesthez. Károlyi gróf és Nyáry Pál kezdeményezésére az arisztokrácia megadta a honvédő sereg felállítására a 200 ezer koronát (melyet Kossuth kért pénzügyminiszterként), felállhatott a honvédsereg, és az első katonák között bizonyíthatóan sokan voltak Rákospalotáról. Közülük többen meghaltak a hazáért, de emléküket máig nem őrzi emlékmű, miként nem nagyon tudunk azokról sem, akik a megtorlás idején a környékbeli erdőkben bujkálva vészelték át az 1867-ig, a kiegyezésig tartó igen kemény időszakot. Székely Elek honvéd őrnagy például itt született, szolgált a honvédhadseregben, több mint tíz évig élt az erdőben, a rokonai titokban vitték neki az élelmet, ott halt meg, úgy találtak rá egy napon, önkéntes száműzetésben ért véget a küzdelme, úgy, hogy a bukás után már nem volt alkalma a normális életre. Ez is hozzátartozik a szabadságharc történetéhez, tanulságosnak találtuk. 

Az igazi ünneplés a sok-sok fiatallal együtt a Kossuth-szobornál volt a Széchenyi tér túloldalán, a beszédeket és a koszorúzást a Szilas Táncegyüttes mutatványai tették színessé és élvezetessé. Mutatjuk, hogyan. 

Németh Angéla polgármester arról beszélt, hogy az európai eszmék sodrában, az egyértelmű nyugat felé fordulással az oly sokáig félperiférián elhelyezkedő, sok tekintetben elmaradott ország elindult a modern Magyarországgá válás útján. Üres szó, hogy független egy ország, ha lakóinak többsége jogfosztott, s üres szó, hogy szabad, ha sorsa fölött nem önmaga rendelkezik – idézte 27 évvel ezelőttről az akkori köztársasági elnök, Göncz Árpád igen pontos szavait. 

Megvolt az ünneplés, a kerület méltó módon emlékezett azokra, akiknek köszönhető a mai értelemben vett szabad véleménynyilvánítás és a függetlenség iránti vágy. Mehetünk vissza a hétköznapokba, amelyeknek sodrásában a magasztos elvek, sokszor úgy tűnik, már egyáltalán nem játszanak szerepet. De hát ez Petőfi, Kossuth, Deák vagy Széchenyi érdemeit egy cseppet sem csökkenti. És nem másítja meg Székely Elek tragédiáját sem. (PP, Rab László, 2019. március 16.) 

Képek a márciusi ünnepségről