Várszegi Béla életét végigkísérte a tánc. Volt versenytáncos, majd tartott foglalkozásokat gyerekeknek, munkatársainak, az elmúlt 17 évben pedig az idősebbeket „táncoltatja”, többek között az Aranytopán Táncegyüttes vezetőjeként.
– Hogyan kezdett táncolni?
– A mi korosztályunk még járt tánciskolába, én is ott tanultam meg 1965-ben táncolni, 1968-tól pedig tíz éven keresztül versenytáncos voltam. Kitaláltam 1980-ban, hogy gyerekekkel foglalkozom az akkori Úttörőházban. Hivatalos nevén „diszkóformációs szakkört” indítottam, majd a rendszerváltás után családi zenés-táncos tornává alakult a foglalkozás, a helyszín továbbra is a Pestújhelyi Közösségi Ház maradt. Szombat délelőttönként az anyuka, apuka, gyerek is ki tudott kapcsolódni, mert az anyukák meg a nagyobb lányok velem tornáztak, a kisebbek meg a feleségemmel. Az apukákat nehéz volt rávenni a mozgásra, ők inkább biliárdoztak a büfében. Főként tornáztunk, de egy kis tánctanítást is mindig belevittem a foglalkozásokba.
Fotó: XV Média, Vargosz
– Mikor került kapcsolatba a XV. kerülettel?
– Augusztus 10-én lesz 40 éve, hogy idekerültem, azóta folyamatosan itt vagyok, aktívan részt veszek a kerület életében. Ide neveztek ki 1979-ben az akkor még Magyar Honvédelmi Szövetség kerületi titkárának a Kert köz utca 2.-ben. Tíz évet dolgoztam itt, utána húsz évig pár sarokkal arrébb a Büntetés-végrehajtás Intézet Dal utcai szállójának a vezetője voltam, most meg már 10 éve nyugdíjas vagyok.
– Hogyan lett az Aranytopán Táncegyüttes vezetője?
– Az egyik régi tanítványom még az úttörőházi foglalkozásokról táncpedagógus lett, ő keresett meg 2002-ben, hogy segítsek. Mondta is a feleségem, hogy „neked muszáj ezzel foglalkoznod, mert ez az életed”. Eleinte tornafoglalkozásokat tartottam az Arany János Utcai Nyugdíjas Klubban, itt szintén belerejtettem a táncot. Aztán ez alakult át úgy, hogy mondták a résztvevők, ha már ennyi mindent tudunk, csináljunk igazi koreográfiákat, így alakult ki az Aranytopán Táncegyüttes.
Fotó: XV Média, Vargosz
– Mostanában visszatért a torna is, mert sajnos táncolni egyre kevesebben akarnak, én mindig bizakodom, de a fiúk nem nagyon jönnek. Pedig aki elkezd idősebb korában mozogni, rájön, hogy jót tesz neki, ezzel az élettartamát tudjuk növelni. Megváltozik a mozgásuk, gyorsabban tudnak reagálni. Az volt a célom, hogy mozgásban legyenek, jó zenével, jó hangulatban, és ez kihat az egész életükre, máshogy érzik magukat. Egy új koreográfiát nagyjából fél év alatt tanulunk meg, akkor lesz belőle jó műsorszám.
– Melyek a kedvenc tánctípusai?
– Régen nagyon szerettem a standard táncokat, bécsi keringőt, tangót, foxtrottot, ezek megmaradtak, de a sok mozgás miatt könnyebbé váltak a tánccsoportnak a latin táncok is, a rumba, salsa, mambó, cha-cha-cha. Az idős emberek általában úgy jönnek, hogy már van tánctudásuk, az Aranytopán tagjainak életkora átlagosan 70 év körül van.
– Milyen tervei vannak még?
– A fő terv, hogy még sokáig csináljam. Már én is elmúltam hetvenéves, sokan mondják, hogy nem látszik, de ez biztos, hogy a tánc miatt van. Nekem ez folyamatos örömöt jelent.
Comments are closed.
