A kötelező olvasmányok igencsak megosztották a közvéleményt az utóbbi időben. Kérdés, hogy vajon lehet-e még példaképként állítani a XXI. század gyermekei elé Nemecsek Ernőt vagy Nyilas Misit?
Fotó: XV Média, Nagy Botond
Rohamosan változó multimédiás világunkban az olvasásra nevelés új kihívás elé állította a szakembereket, a pedagógusokat. A könyvek révén észrevétlenül jutunk érzelmi gazdagodáshoz, tudásgyarapodáshoz, valamint személyiségformálódáshoz. Sok szülő azonban aggodalmát fejezi ki azért, hogy az iskolában számon kért kötelező olvasmányok nem kötik le a mai kor fiataljait, nem szerettetik meg velük az olvasást, holott ez lenne a legfontosabb. Elavult a nyelvezetük, nem reflektálnak a kamaszok problémáira, élethelyzeteire. Ráadásul ha kötelezővé teszünk valamit, azt nehéz élvezni.
Fontos tudni azonban, hogy olyan fogalom, mint kötelező olvasmány, ma már nem használatos. A Nemzeti alaptantervben nincs megkötve, hogy mikor, mit kell olvasni, viszont határozottan állást foglal az általános és középiskolákban elolvasandó irodalmi művekkel kapcsolatban. A szakemberek abban viszont egyetértenek, hogy jóval több kortárs írót, regényt kellene a diákok figyelmébe ajánlani.
Nényei Pál író, középiskolai tanár többször nyilatkozta, mennyire meghatározó a tanár szerepe. Szerinte ha egy mű nem adja magát könnyen, a tanárnak kell felmutatnia azokat a kapcsolódási pontokat, melyek segítségével a diák is magáénak érezheti. Az irodalom visszavág 1–2. című könyvében is arra tesz kísérletet, hogy másképpen beszéljen az irodalomról, mint ahogyan a tanórákon szokás.
Comments are closed.
