Sumics úr, az állampolgár

A majálison történt, eddig nem is mertünk róla szólni, mert annyira megmagyarázhatatlan volt, megfejthetetlenül rejtélyes, voltaképp olyan történelmi esemény történt, melyre álmainkban sem mertünk volna gondolni. Az óriáskerület 1951 óta éli zajos életét, annyi minden történt már itt, a legújabb idők egyik legismertebb figurájához köthető ez a váratlan eset. Félve írjuk le, mert tudjuk, hogy lavinát indítunk el vele. Olyan történt, ami gyökeresen megváltoztatja a kerület politikai életét. De nem csigázzuk tovább az érdeklődést, előjövünk a farbával. 

Sumics úr elégedett volt. 

Na most ha visszanézzük az elmúlt évek képviselő-testületi jegyzőkönyveit, fellapozzuk a közmeghallgatásokat, felidézzük a viharos helyi vitákat, azt látjuk, hogy Sumics János, akit a helyi nyilvánosság eléggé igazságtalan módon csak “pestújhelyi lakos”-ként definiál, még talán soha életében nem bizonyult elégedettnek, ő ugyanis alapból az elégedett állampolgár ellentettje, az az ember, aki mindig és mindenben megtalálja a visszásságot, és nem csak hogy átlát a szitán, de azonnal meg is fogalmazza kifogásait. Teljesen mindegy, hogy a rendelőintézeti nyitvatartásról, az észak-pesti kórház felújításáról vagy a leendő uszodáról, járdáról, rendőrségi intézkedésekről, köztisztasági rendelkezésekről vagy bármilyen más problémáról van szó. Sumics úr, az állampolgár azonnal ott terem, ahol a probléma – függetlenül attól, hogy Rákospalotán, Pestújhelyen vagy Újpalotán van-e – elébe hengeredik. Ő a kerület élő lelkiismerete, a fékek és ellensúlyok rendszerének egyszemélyes képviselője, minden szabálytalanság és rendellenesség azonnali leállítója, aki azt is emelkedett orációval képes ostorozni, amikor a rendőrök az utcán dohányozva szétdobálják – nem is tudjuk, pontosan felfogjuk-e ennek rendkívüli társadalmi veszélyét! – a csikket. Mutatjuk Sumics úr e tárgyban nemrég tett felszólamlását, tanítani kellene. 

A háttérben Sumics úr, láthatóan derűsen érkezik (ami egyben azt is jelenti, hogy nem hazudtunk)

De mi volt az, amivel kerületünk közéletének legnagyobb ostorozója elégedettnek bizonyult? Erre igen egyszerű magyarázatot tudunk adni. Az ennivalóval. Erről tanúskodnak az esetet dokumentáló felvételeink. Az egyik képen az látható, hogy Sumics úr, az állampolgár, aki évekkel ezelőtt maga is úgy gondolta, hogy a politikai aréna porondjára lép, s elindult a Jobbik színeiben a 2014-es önkormányzati választásokon (szűk 300 szavazatot kapott Pestújhelyen, Báder Györggyel szemben maradt alul), óvatosan megközelíti a Pintér Gábor által felügyelt bográcsot, s már ekkor is eléggé derűsnek bizonyult, és ezt a szokatlanságot rögtön szóvá tettük. A további felvételek is arról tanúskodnak, hogy Sumics úr azután sem talált semmi kivetni valót a bogrács tartalmában, hogy az éltel elkészült. A logikus az lett volna, hogy felszólalásra jelentkezik, és a tőle elvárható ékesszólással ecseteli, hogy milyen ízekkel lehetnek bajok, mi az, ami hiányzik az ételből, mi volna az ideális a sózás tekintetében, melyik kormányrendelet figyelembe vétele volna kívánatos, milyen erkölcsi kövtkezményekkel lehet számolni, ha eltérünk a szabályostól, mi az, ami a legjobban megfelelne a nép akaratának. 

Sumics úr, az állampolgár ugyanis soha nem a saját érdekeit nézi, mindig mindnyájunk közös óhaját tekinti, ehhez az ideális alaphelyzethez igazítja felszólalásait, akik pedig meghallgatják – igen sokan rákényszerülnek erre, még olyankor is, amikor nagyon sietnének a dolgukra -, jól láthatják, milyen az, amikor ’48, ’56 és 1990 közös, idealizált népi hőse megmutatja magát kerületünkben, milyen egy igazi demokrata teljes életnagyságban. Aki nyugodtan megtehetné, hogy afféle helyi Del Medico Imreként sajtóleveleket írjon az orgánumoknak, de lehetne a nép ügyvédje is, mely posztot egy időben máshol oly szívesen működtették, írhatna mélyre ható elemzéseket a helyi demokrácia szétcsúszásáról is; de nem.

Sumics úr a testületi üléseken és a meghallgatásokon érzi magát elemében, szüksége van a hallgatóságra, ennyiben mégis modern, közösségi fuguraként tekinthetünk rá. 

Itt azonban be is rekesztenénk elmélkedésünket, mert letelt a háromperces hozzászólásra kapott időkeretünk. Sumics Jánosnak, az állampolgár archetípusának, másnéven “Sumics János pestújhelyi lakos”-nak további jó egészséget kívánunk.

És örömmel láttuk, hogy végre történt valami a kerületben, ami nem verte ki nála a biztosítékot. (PP, Rab László, 2018. május 11.)

 

Leave A Comment

You must be logged in to post a comment.