Spiró György minden irodalmi műfajban otthon érzi magát, legyen szó nagyregényről (Fogság), novellákról (Álmodtam neked) vagy kortárs drámáról (Koccanás). Legújabb, Egyéni javaslat című kötetének zárójeles meghatározása, hogy „humoreszkek”, és első olvasásra valóban vicces témákról ír humoros stílusban, de ha jobban belegondolunk, nem is olyan vidámak ezek az írások.
Persze először megmosolyogtat, hogy legyen Magyarországon belül lakosságcsere, a pestiek költözzenek Budára, a Dunántúlról az Alföldre és így tovább, de a történelmünkben több ilyen esemény történt már, gondoljunk csak a kitelepítésekre! A tudományos kutatóintézetek más módon történő hasznosítása is fikciónak tűnhet, aztán megnézzük a napi híreket, és kiderül, hogy mégsem az.
Van a kötetben olyan interjú, amelyben teljesen felkészületlen újságíró kérdez butaságokat az írótól, és olyan politikai vitaműsor is, ahol a résztvevők csak a saját állításaikat szajkózzák, nem pedig tényeken alapuló, értelmes vitát folytatnak. A legviccesebb és egyszerre legijesztőbb karcolatok azok, amik a törvénytervezetek stílusában íródtak, legyen szó a nyugdíjastörvényről, az ügyintézés korszerűsítéséről vagy a levegőhasználati díjról.
Spiró nagy elődöket követ ezzel a hangnemmel: Jonathan Swift, Mikszáth vagy akár Karinthy is gyakran írt ebben a szarkasztikus, de sokszor szívszorító stílusban. „Arról van szó, hogy a Művész Úrnak az utóbbi időben feketeseggűvé tetszett válnia. A mai vezetésnek nem nagyon tetszik, amit a Művész Úr írt, ír és írni fog, amiatt a Művész Úr nem tartozik a rendszer kedvencei közé. … Magunk között valljuk be töredelmesen, hogy nem egészen új keletű ez a dolog, már a múlt rendszerben is rendszerellenesnek tetszett lenni.”
Görbe tükröt tart elénk Spiró, néha azt érezzük, hogy ez sosem történhet meg, némelyik írásnál meg azt, hogy ezt a híradóban hallottuk. Erre pedig csak az igazi irodalom képes, ez az írott szó hatalma.
(Spiró György: Egyéni javaslat; Magvető, 2019; 3499 Ft)
Comments are closed.
