Sok szülő szeretné, ha kamasz gyerekének lenne a nyári szünetben értelmes és hasznos programja is a pihenésen kívül, a kerületi Dokumentumtár és Információs Központ által szervezett Ötvöstábor pontosan ezeknek a kritériumoknak akar megfelelni. Lengyel Boglárka táborvezető ötvössel, régészeti fémrestaurátorral beszélgettünk az alkotás öröméről, szeretnek-e a fiatalok kézműves munkát végezni és jelent-e kihívást a mai fiatalabb generációknak a fűrészelés, reszelés és kalapálás.
– Van tapasztalata nyári táboroztatásban?
– Olyan szerencsés vagyok, hogy 15 éve tanítok a gödi képzőművészeti nyári alkotótáborban az ötvös csoportban. Ezeket a tapasztalatokat és élményeket szeretnénk meghonosítani itt a kerületi Dokumentumtárban is.
– Mennyire lehet bevonni a kamaszokat ilyen kézműves foglalkozásokba?
– Abban bízom, hogy azok jelentkeznek, akiket ez valóban érdekel, mert ha ez így van, akkor nem kell fegyelmezni, mindenki lelkesen belemerül a munkába. Pedig eleinte fizikailag megterhelő lehet a szokatlan szerszámfogás. Volt már, hogy valakinek izomláza lett a sok fűrészeléstől, reszeléstől, mert alapanyagként csak drótot és lemezt használunk, mindent mi magunk készítünk a tárgyakhoz.
– Mire számíthatnak a jelentkezők?
– Szakmámat tekintve a tanári végzettségem mellett restaurátor vagyok, így mindig a tábor témájához kapcsolódó műtárgyakat választok mintaként, nagyon tág értelemben műtárgymásolatokat készítünk. Idén a szecesszió lesz a középpontban. Minden napra tervezünk egy feladatot, lesz egyszerűbb és bonyolultabb változat, hogy mindenki el tudja készíteni az ötvösmunkát és sikerként élhesse meg az alkotást.
Saját tervezésű ékszert is lehet készíteni, de az már egy haladó szint, az alapokat könnyebb egy már meglévő ékszer alapján megtanulni. Nagyon büszkék a fiatalok, amikor a tábor végi záró kiállításon együtt láthatóak az alkotások. A tanulók itt igazi ötvösfogásokat tanulhatnak, ötvösszerszámokkal ismerkedhetnek meg. Az ékszerek mellett készítünk gombot, övcsatot, tükörkeretet. Az ötvösség egyáltalán nem csak lányoknak való, sőt. Az mindig szívmelengető érzés, amikor egy fiú nem saját magának, hanem édesanyjának vagy testvérének készít egy medált vagy gyűrűt. Tapasztalatom szerint a fiatalok reggeltől délutánig belemerülnek az alkotásba, az ötvöstáborban nem szoktak a gyerekek a telefonjukkal játszani.
Comments are closed.
