Rozika a „Klebiben”

Kolozsvárott nőtt föl, 1963-ban született, négyen vannak testvérek, két fiú és két lány. Csiki Rozália a nagyobbik leány. A szülők gyári munkások voltak, a nagyszülők földművesek. Amikor férjhez ment, ők is „földészek” kezdtek lenni.

– Mi mindent termeltek? Vinettát például?

– Azt nem Kolozsváron termelték, hanem a Regátban – felelte Rozika. – A város Hóstát nevű részében volt egy piac, ott adtuk el a zöldséget, a répát, a salátát, a zöldhagymát, babot. Mert többnyire ilyenekkel foglalkoztunk. Fólia arrafelé az én fiatalkoromban nem volt. Csak melegágyak voltak, amelyekben felneveltük a palántákat, s kiültettük a földbe. Kolozsvár külső kerületében nőttem föl, amikor férjhez mentem, átkerültem a város túlsó oldalára. A férjem dolgozott, jöttek a gyerekek, közben mi is piacoztunk. Faipari iskolába jártam, de soha nem dolgoztam a faiparban. A gyerekeket neveltem, mígnem 1990-ben átjöttünk Magyarországra. Lezajlott akkorra a forradalom, de nekünk már el voltak indítva a papírjaink. Hivatalosan jöttünk tehát ki.

2000-ben klubvezető lett

Albérletben kezdték Pesten a két gyerekkel, egy lánnyal és egy fiúval, akik 10 és 12 évesek voltak. Nem volt annyira könnyű és egyszerű. A család végül Kókán telepedett le, Rozika onnan kezdett bejárni Pestújhelyre a „Klebibe”, ami a kezdetekben napi két-két óra buszozással és vonatozással járt. Elébb be kellett menni Sülysápra, onnan vonattal a Keletibe, onnan megint busszal ki a kerületbe. Az idősgondozást hamar megtanulta, egyáltalán nem volt idegen tőle, otthon nagy családban éltek a generációk, természetes volt, hogy mást akar a huszonéves, mint a hetven. Az ESZI Klebelsberg utcai napközi otthonában kezdte gondozónőként, s 2000-ben klubvezető lett.

– Nagyon szeretem ezt a munkát, most már bejárni is jóval egyszerűbb, mert kocsival jövök, s egy óra alatt itt vagyok. Hatvanhat tagja van jelenleg a nappali közösségünknek. Állítom, hogy az idősek nagyon elfoglaltak és nagyon aktív életet élnek. Élmény a jó hangulatú összejöveteleinken jelen lenni, az a szeretet, amit itt kapunk, felbecsülhetetlen. Most már unokáim is vannak. A lányom külföldön él, én is várom, hogy egyszer majd nyugdíjas lehessek. A kerületet megszerettem, rengeteg lett a barátunk. Közeleg a Húsvét, kezdődik a tojásfestés, sok pompás találkozónk lesz a szép időben. Boldog vagyok a „Klebiben”.

És akkor most már megírhatjuk az apropót is, amiért Rozikával találkoztunk. A Szociális és családvédelem területén végzett tevékenységéért Csiki Rozáliát, aki 30 éve gondoskodik az idős emberekről az ESZI Területi Gondozás Klebelsberg Kunó utcai telephelyén, nemrég Kerületi Érdemérem-díjjal tüntette ki a XV. kerületi Önkormányzat. A díjhoz őszintén gratulálunk! (PP, Periszkóp Palotán, Rab László, 2022. április 5.)

A díjátadón a Városházán 2022. március 15-én (Fotó: Nagy Botond / Csokonai Nonprofit Kft.)

One Comment

  1. Gertner Lajosné-
    2022. 04. 07. at 08:06

    Gratulálok Rozikának a megérdemelt kitüntetéshez.

Leave A Comment

You must be logged in to post a comment.