Rényi Ádám: „nehéz elengedni olyanokat, ami az embernek sokat ad”

Átlagos olvasási idő: 2 perc

A könyvírás – két novelláskötete jelent meg – a desszert, a ráadás, örömforrás. Különleges látásmódja írja a sokszor meghökkentő csattanóval záródó „böknovelláit”. Az Osztálytalálkozó és a Bezzeggyerek novellái sokunk számára ismerős alaphelyzetekből táplálkoznak. Ismerjük a helyszíneket, talán a szereplőket is, ismerős helyszínek ismerős illata, de oda teszi a váratlant, ahol senki sem várja. Rényi Ádám média és kommunikációs szakemberrel, két könyv szerzőjével beszélgettünk.

Nem szokványos az a pálya, ami – bár még ötven sincs – mögötte van. Az újságírás családi öröksége is volt, nagyszülei újságírók voltak. Francia-média szakon végzett az ELTE-n, és mint mondja, klasszikus vállalati karrier futott be egy nem klasszikus szektorban, a médiában.

Pályakezdőként a sűrűjében találta magát az akkor nagyon izgalmas kereskedelmi televíziók világában, amiben akkor még rengeteg lehetőség volt, sokan voltak nyitottak az újításra, a frissességre. És ő bizonyítani akart. „Nagyon szerettem dolgozni, sokat dolgozni. Elvarázsolt ez a világ.” tehetség és szerencse is kellett, hogy pályája folyamatosan felfelé ívelt. Több kereskedelmi televíziónak, többek között az RTL-nek volt kommunikációs igazgatója, PR ügynökségeknek vezetője, miközben, ha úgy adódott, még írt színikritikákat, mert „nehéz elengedni olyanokat, ami az embernek sokat ad” – mondja. Néhány éve egy rövid időre a Főpolgármesteri Hivatal kommunikációs igazgatója volt, ma is tanácsadóként dolgozik ott.

Harminc évesen médiaszakemberként eljutott a pálya csúcsára. „Éreztem azt a pillanatot, amikor eljutottam a csúcsra, de az is pontosan tudtam, hogy mindez nem tart örökké”.

A legjobb pillanatban kereste meg Bárdos András egy könyvkiadó alapításának ötletével. A 21. Század Kiadó mára az egyik legtrendibb kiadó lett. Mottójuk, „elismert, szókimondó, izgalmas szerzők a 21. századból.”

A könyvírás – két novelláskötete jelent meg – a desszert, a ráadás, örömforrás. Különleges látásmódja írja a sokszor meghökkentő csattanóval záródó „böknovelláit”. Az Osztálytalálkozó és a Bezzeggyerek novellái sokunk számára ismerős alaphelyzetekből táplálkoznak. Ismerjük a helyszíneket, talán a szereplőket is, ismerős helyszínek ismerős illata, de oda teszi a váratlant, ahol senki sem várja.

Comments are closed.