Randi Újpalotán

Olthatatlan vágyat érzünk arra, hogy bulizzunk és ismerkedjünk. Ez a fő oka annak, hogy nagy erőkkel felmerülünk a 25. Újpalotai Napok rendezvényein, a főzőversenyt is beleértve, aminek itt a kerületben nagy hagyományai vannak.

A teljes programot mellékeljük, ezt főleg azok miatt tesszük, akik elvándoroltak a kerületből illetve Újpalotáról, és most a nagy hazatérésre készülnek.

Közéjük tartozik Kovács Gyula is, aki érzelmes levelet tett közzé az Újpalotai Napok Facebook-oldalán. Íme:

„Újpalotán 1972 márciusától 1990 decemberéig laktam/laktunk. Nagy szerelem volt: a négyünk által lakott, 25 négyzetméteres kispesti szoba-konyhás lakás után, maga volt a mennyország. Ha nem is ott születtem és nevelkedtem, de Deák Bill Gyula barátom után szabadon: ott szereztem asszonyt (legalábbis az elsőt), és valószínű, hogy ott temetnek el, hiszen szüleim az Újpalota tőszomszédságában lévő Rákospalotai Köztemetőben nyugszanak…

Nem mellesleg az Újpalotai Közösségi házban 1983/84-ben ifjúsági klubot szerveztem és vezettem, igaz, az épület akkoriban még pártházként üzemelt.

A legelső Újpalotai Napon részt vettem, és ez így ment egészen 1990-ig: a rendezvény számomra, és az 1986 őszétől újpalotaivá avanzsált újabb feleségem számára kihagyhatatlan volt. Nem mellesleg nejem a mai napig Újpalotán dolgozik. Épp ezért nem értem a 25. évfordulót: az első Újpalotai Napok a nyolcvanas évek közepe tájékán voltak talán éppen 1985 nyarán, az USZIK (Újpalotai Szabadidőközpont) szervezésében. Vagy tévedek, kedves Péterfi Ferenc? Vagy nem volt minden évben ilyen megmozdulás? Évek óta tervezem, hogy ismét ellátogatok a rendezvényre. Tavaly már majdnem sikerült, de az Ünnepi Könyvhét „bezavart” (és a kérdéses hétvégén is „bezavar”). De most nagyon elhatároztam, hogy ott leszek…”

Nos, mi is ott leszünk, szombat délután jövünk föl a mélyből, keresünk egy kikötőt, és kinyomjuk a periszkópot. Márton Bence is ígérte, hogy megjelenik, még talán táskaméregetésre is sor kerül. Ha valaki azt látja, amint fényképezőgéppel/kamerával/Ipad-del/telefonnal/söröskorsóval „szenvedünk”, nyugodtan tegezzen le bennünket. Ha a lokálpatrióták Mikszáth- és Németh Péter-féle palóclevest főznének, arra nyomban benevezünk. Alkalmunk volt belekóstolni a majálison és a Pestújhelyi Napokon, ha jellemezni kellene, a kerület aranyérmes kajáját tisztelhetjük benne. (Na jó, egy kis képzavarral élve: a Kozák téri tornászhölgyek vaddisznóraguja se volt piskóta, azt ráadásul Tűz Ágnes költeményben is megénekelte.)  A főzőverseny, amelyre a helyi közösségek hetek óta készülnek, arra is alkalom, hogy az eddig mellőzöttek az élre álljanak.

Hova lettek, mit csinálnak?

Ha már Újpalota, álljon itt egy friss történet. Találtunk egy régi fotót 1974-ből, két csinosan felöltöztetett gyermek látható rajta, a Fortepan fotóközösség adta közre. A fiúcskák a Nyírpalota úton készülődtek valahová. Felhívnánk a figyelmet a korabeli sapkakultúra csúcstermékeire, ilyenek voltunk, ilyenekben jártunk. Itt laktak a srácok a Nyírpalota úton. Majdnem ugyanott, ahol a világhírű zongoraművész, Kocsis Zoltán is, akinek emléktábláját a Nyírpalota út 33. szám alatt avatták a héten. A fiatal művész, akinek nevét ekkor már felkapta a világ, egy 69 négyzetméteres, erkélyes panellakásban élt a szüleivel. Már túljutott a rádió Beethoven-versenyén (megnyerte), nagy segítség lehetett az életében az, hogy lakást kapott. A Nyírpalota utat a hetvenes években Hevesi Gyula utcának hívták. Hevesi vegyészmérnök és hithű kommunista volt, ami a háború előtti és a ’45 utáni évtizedekben annyira azért nem számított különlegesnek. Hevesi a találmányi hivatal elnökeként és akadémikusként ügyködött, és 21 éven át (1970-től ’91-ig) viselte az utca a nevét, hosszú időn át tagja volt az MSZMP Központi Bizottságának. Nem volt jelentéktelen ember, de Kocsis Zoltánra (1953-2016) minden bizonnyal tovább fogunk emlékezni. Az emléktáblát Hajdu László polgármester avatta; megnyugtató volt azt látni, hogy a még oly sokra hivatott művész is tudott élni és alkotni egy panellakásban a hetvenes években. – Nem is tudtam, hogy itt élt köztünk – mondta egy lakó azon a környéken, ahol a két gyereket is lefényképezték. Ez jutott eszünkbe a Nyírpalota utcáról.

Periszkóp Gyermekrajzpályázat

A gyermekrajzpályázatról is szólnunk kell, amelyet most meghirdetünk. A nyári kulcsos gyerekekre, a helyiekre és a vendégségbe érkezett unokatesókra is számítunk. A téma a tengeralattjáró, a periszkóp és a kerület együttes megrajzolása. Nem ragozzuk túl, a gyerekek úgyis mindent megértenek. A levilágított/lefotózott/megrágott/szétfocizott stb. rajzokat az info@perpal.hu levélcímre várjuk. Eredményhirdetés ősszel!

Kedvcsinálóként összevágtunk egy mixet a korábbi Újpalotai Napokról készült zajos felvételekből. Ha valaki úgy gondolja, hogy szívesen megosztja velünk a gólyalábasokról, a kötélhúzásról vagy a táncmulatságról, a koncertekről készített fotóit, videóit, ne fogja vissza magát, küldje a fenti címre, vagy nyomja ki Facebook-oldalunk idővonalára – de azért ügyeljen a megabájtokkal!

Jó szórakozást mindenkinek! (PP)

Post scriptum: Nyitóképünk magyarázata: ezt látja a Periszkóp, amikor kiemelkedünk a vízből. Egyben tükrözi azt az álláspontunkat is, hogy mindent megtaláltunk rendben a 15. kerületben, de a tenger egy kicsit hiányzik, delfinből is lehetne több. Mindenkit arra kérünk, ha a jövőben ígérni szeretne valamit, ne feledkezzen meg rólunk. :-)