Szerény, halk szavú ember, aki a családjának és a munkájának él. Csak kevesen tudják róla, hogy háromszoros világválogatott, világbajnoki ezüstérmes, olimpiai negyedik helyezett és sokszoros magyar, továbbá olasz bajnok kézilabdázó volt. A Rákospalotán élő Kovács Mihállyal, akit 1985-ben és ’86-ban sportága legjobbjának választottak, a januári Európa-bajnokság apropóján beszélgettünk.
– A kerületben 1989 óta lakom – mondta –, a feleségem tősgyökeres palotai, így kerültünk ide. Réka lányom a Dózsa gimnáziumban kezdett újból kézilabdázni, Mihály fiam pedig a zenélést választotta.
A Kovács-család sokáig Olaszországban lakott. A csúcsformában levő Kovács Mihály ugyanis az olasz Brixsenhez szerződött.
– A pályafutásom nagy része az Elektromoshoz kötődik, ahol 17 évig játszottam. A hatéves olasz kitérő után a Pestszentlőrinc csapatában fejeztem be az aktív sportot. Akkor már 42 éves voltam. A munkám most is a XVIII. kerülethez köt, ahol a MALÉV SC-t és a PLER KC 1999-2000-es csapatának a munkáját irányítom – meséli a klasszis sportoló.
Kovács Mihály az irányítója volt annak a csapatnak, amelyik 1986-ban Bernben világbajnoki döntőt játszott a jugoszlávok ellen. Két évvel később pedig ismét a jugók miatt maradt le a dobogóról.
– Ez a csapat az 1984-es Los Angeles-i olimpiára állt volna össze, de nekünk akkor a politika miatt csak „Los Rostock” jutott. Nem csoda, hogy éhesek voltunk a sikerre. Olyan éhséget pedig azóta nem sokszor éreztem a magyar játékosokon – emlékezik Kovács Mihály.
Comments are closed.
