Azt igazán nem mondhatjuk sajnos, hogy Budapest Patti Smith rajongóinak lenne a központja, viszont jó világvároshoz méltó módon azért így sem tűnt rossz ötlenek, hogy a punk keresztanyjaként emlegetett Smith a magyar fővárosban is kapjon egy dedikált napot. Főleg, ha ez a minden támogatást megérdemlő „szakadár” Freeszfe egyesület szervezésében átélhető a francia Centre Pompidou-vel közös projektben. Az már csak hab a tortán, hogy az október 1-jén különleges koncerttel végződő eseménysorozat egyik legizgalmasabb része a Tizenötödikben kapott helyet a Csokonai Művelődési és Rendezvény Házban.
A többek közt a Smith-hez ezer szálon kötődő Robert Mapplethrope képeit és egy Szabó T. Anna költővel összehozott beszélgetést felvonultató program mellett ugyanis kerületünkbe került a Kapszulák névre hallgató projekt: a színházteremben Patti Smith egyes dalaihoz készült zenehallgató kapszulák várták a látogatókat, amik az egészet megálmodó Csehi Rebeka szerint közelebb visznek minket ahhoz a hangulathoz, amit az előadó is át akart adni.
Beszélgetés Szabó T. Anna költővel
Értelemszerűen nem a sci-fikből ismert hipermodern kapszulákról volt szó természetesen, hanem olyan installációkról, amikbe kicsit belenézve elmerenghettünk kicsit a zenén. Ezen belül sokféle ötféle kaptunk: a leghatásosabb annyira nem meglepő módon a sötét kamrává változott kapszula volt, amiben a fekete vászonra vetítve nézhettünk színeket, de egészen megelepő volt a tulajdonképpen irodai munkaállomásnak tűnő számítógépes sarok, ahol egy videó nézése volt a cél.
Vagyis a cél persze nem bármi nézése, hanem maga a zenehallgatás:
„Azt a kérdést tettük fel, mit jelent a 21. században zenét hallgatni? Mindenhol hallani már mindent, nagyon erős a zajszenyezettség, mindenhol szól a rádió és a háttérzene. Azt érzem, hogy nagyon ritkán koncentrálnak emberek igazán a zenére. Erről akartam csinálni valamit, és Patti Smith-nek olyan zenei jelenléte van, amire érdemes figyelni. Ezért kiemeltünk zenéket az életművéből, és olyan tereket teremtettünk köréjük, amiken keresztül kapcsolódni lehet”
– mondta a TZN5-nek Csehi Rebeka.
A cél az volt, hogy kicsit elmélyülve is hallgathassunk zenét
A már ránézésre is kultúrmissziónak tűnő ötletben ráadásul nem is az az izgalmas, hogy tulajdonképpen kortárs művészet részévé válhattunk egy pár kellék, és egy MP3-lejátszó segítségével, hanem az, hogy még a Patti Smith dolgaival azért valamennyire képben lévő látogatók is újat kaphattak, ugyanis kifejezett cél volt, hogy ne a legismertebb zenéit vegyék elő.
„Patti Smith-nek a gondolatait szeretem, hiszen egyszer úgy élveztem egy dalát, hogy elestem és kórházba kerültem, de a gondolataival több könyvben és versben is meg lehet ismerkedni. Szerintem sokan csak a dalaiból készült feldolgozásokból, illetve a természetesen jó stílusáról ismerik, de mélységében kevesen foglalkoztak vele” – mondta a szintén szervező, és persze szintén Patti Smith rajongó Oláh-Bebesi Borbála.
Patti Smith zenéje tökéletesen alkalmas arra, hogy jobban figyeljünk rá
Csehi hozzátette, hogy a válogatás során ő is meglepődött rajta, mennyire többről szól valójában Patti Smith, mint amit az ember megszokott bármilyen popzenétől.
„Nincs olyan eleme, amiben ne lenne nagyon erős gondolati háttér. Ezt szerintem illene ismerni, és érdemes emiatt Pattit mutogatni fiataloknak”
– zárta gondolatait.
Patti Smith persze még akkor is viszonylagos underground marad Magyarországon, ha például Karácsony Gergely főpolgármester sem győzi sokszor elmondani, mennyire szereti a zenéjét, vagy ha április előtt a közös ellenzéki kampányban is úgy érezte valaki, hogy a People Have the Powert is érdemes magyarosítani. Ennek megfelelően túlzás lenne azt állítani, hogy tömött sorok jöttek össze a Csokonaiba, de aki úgy gondolta, hogy érdemes meglátogatni a Tizenötödiket Patti Smith miatt, az biztosan úgy ment haza, hogy örült, amiért nem csak a kereskedelmi rádiók kedvenceivel lehet találkozni Budapesten. Ennél több nem is biztos, hogy kell egy jó szombathoz.
FOTÓK: Subits-Tóth Gergő
Comments are closed.
