Para-Kovács Imre: megérkeztem oda, ahonnan elindultam

Átlagos olvasási idő: 2 perc

Szabadnak születtünk címmel kezdődött a Klubrádió őszi túlélési gyakorlata, mely a rádió támogatására kéri a hallgatókat.

Egy független, demokratikus, az európai liberális eszméket valló, ráadásul sokat beszélő rádiónak ma Magyarországon nincs esélye arra, hogy költségeit kizárólag a reklámpiacról fedezze – fogalmaztak a rádiósok. Különösen igaz ez a Klubrádióra, melynek még a frekvenciaengedélyét is elvette mondvacsinált okokkal a Médiatanács 2021-ban, így már csak az interneten keresztül szólhatunk. Ott azonban folytatjuk, és párhuzamosan minden jogi fórumon igyekszünk érvényt szerezni igazunknak. A Klubrádió szól tovább.

A gyűjtés minden bizonnyal sikeresnek bizonyul, mert már az első két napon közel tizenegy millió forinttal támogatták a hallgatók a mostoha sorsú rádió munkáját. A pénzadományokból nem kisvasutat vagy űrállomást építenek, közszolgálati tartalmakat is előállító rádiót és honlapot működtetnek belőle. 

Amikor megszólaltattuk a rádió egyik legismertebb alakját, Para-Kovács Imrét, először arról faggattuk, hogyan viseli, hogy az Orbán-rendszer voltaképp az internetre száműzte a kritikus hangjáról ismert rádiót. 

Fotó: XVMÉDIA, Vargosz

Az a legfurcsább – felelte Para-Kovács –, hogy nekem ez nem új, hiszen annak idején egy kalózrádióból indultam el, sokáig dolgoztam a Tilos Rádióban, az N1 TV pedig, amelynek adásaiban most is feltűnök, csak a YouTube-on tudja elhelyezni az adásait.Valahogy úgy alakult, hogy én a NER pénzzel kitömött orgánumaiban nem tudok előfordulni. Nem új szerep tehát számomra, hogy csak az interneten vagyok, de azt is tudom, hogy sok-sok hallgató nem tudott követni bennünket a frekvencianélküli száműzetésbe, pedig próbáltunk mindenkit megtanítani arra, hogy mi a búbánat az a transzmitter. Valljuk be, sokaknak nem sikerült megugrani a váratlan akadályt. Ami egyben azt is jelenti, hogy a kiéheztetésben utazó hatalom számításai bejöttek. 

A népszerű rádiósnak az a véleménye, hogy szerencsére a hallgatóknak szükségük volt a „rádiójukra”, ezt jelzi az, hogy nem lankad az adakozási hajlam. A hallgatói felajánlásoknak köszönhető, hogy tovább tud működni a rádió. 

Jól látszik a recept – jegyezte meg a rádió közkedvelt „arca” –, hogy ma már nem kell kerékbe törni, betiltani, bebörtönözni azokat, akik felemelik hangjukat a hatalom ellen, elég, ha mindent megtesznek azért, hogy az újságíró delikvens ne tudja befizetni az áramköltséget, egész egyszerűen felkopjon az álla, és akkor elgondolkodjon azon, hogy nem kellene-e beállni a csordába. Mert ha együtt bőgne a többivel, akkor könnyebben tudna boldogulni. Más kérdés, hogy engem nem fenyegetett soha az a veszély, hogy be akartak volna venni a köztévé vagy a fideszes rádiók zsíros állásaiba, más kérdés, hogy ilyen balszerencsés döntéseket magam sem terveztem. Érdekes különben, hogy politikai műsorokat nem nagyon vezetek, mert hideglelést kapok a politikától, újabban már attól is, hogy Orbán Viktor neve elhangzik egy-egy intézkedés kapcsán. Amikor kis szőrös állatokról vagy az élet furcsaságairól, esetleg zenéről lehet beszélni, azt jobban élvezem. Mégis el van az ember könyvelve valamiféle partizánnak, ami eléggé kiábrándító.  

 

Comments are closed.