A technika, a képi megjelenés változásával az agresszió kifejezésmódja látványosan átalakult a gyerekeknél. Míg régebben a papírgalacsin-dobálás volt az iskolai erőszak megnyilvánulása, ma bandákba verődve kegyetlenkednek egymással. Jánosi Mónikával, a Fejlesztő Palota vezetőjével arról beszélgettünk, mit tehetünk, ha a gyerekünk agresszíven viselkedik, vagy épp ő kerül célpontba?
– Mikor beszélünk agresszióról?
– Agresszív gyermek az, akinek a cselekedetei támadó jellegűek, ez irányulhat más személy ellen, de tárgyak, élőlények felé is. Így tud belső feszültségén, dühén enyhíteni.
– Közösségben gyakran adódnak nézeteltérések. Honnan tudhatjuk, hogy baj van?
– Sigmund Freud az agressziót még az ember alapvető ösztönének tartotta. A modern pszichológiai vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy keletkezésében a szociális tanulásnak rendkívül jelentős szerepe van. Fontos, ha az óvoda, iskola problémát jelez, komolyan kell venni. Arra is érdemes figyelni, ha valamilyen nagyobb változás következik be a gyermek életében, könnyen megváltozhat a viselkedése. Kistestvér születése, költözés, válás után megjelenő agresszió sokszor a szorongás kifejeződése.
– Mikor kell a felnőttnek közbeavatkoznia?
– Ha a gyermek önmaga vagy mások ellen fordul, rongálja a környezetét vagy fenyeget másokat, mindenképpen lépni kell. Az agresszivitást ugyanis nem lehet kinőni. Foglalkozni kell vele, és ha szükség van rá, szakembert is be kell vonni. A legfontosabb teendő, hogy csökkentsük azokat az erőszakos hatásokat, melyek a gyermekeket érhetik, legyen szó az otthoni vagy iskolai környezetről, vagy a média hatásairól.
– Sok szülő figyelmen kívül hagyja, hogy a feszültség levezetését, a helyes magatartást is tanítani kell a gyermeknek. Az agresszív viselkedés pedig nem „múlik el” magától. Meg kell tanítani a gyermeket, milyen módszerekkel vezesse le úgy a benne kialakult dühöt, hogy azzal ne ártson a környezetének. Sok gyermek számára már az is nagy segítség, ha sportolhat, mozoghat.
Comments are closed.