A MesTerápia megkapó cím, a könyv szerzője ráadásul nem életmódszakember, hanem Mester Attila, a Dózsa György Gimnázium és Táncművészeti Szakgimnázium pedagógusa.
– Hogy miért ír a magamfajta átlagember ilyen témájú könyvet? – kérdezett vissza Attila. – Mert úgy érzi, hogy azt, amit megtapasztalt, másokkal is meg kell osztania. Elsősorban azért, hogy segítsen a többieknek. A kiadvány azokat, a való életben működő gyakorlati módszereket mutatja be, amelyek által jobban érezheti magát az ember a bőrében.
Mester Attila 2003 óta tanítja a dózsás diákokat. Tanári pályafutását csak kétszer szakította meg: egy évig a XV. kerületi Ifjúsági és Sportközpont ügyvezető igazgatója volt, majd 2016-ban leukémiát diagnosztizáltak nála.
– Megjártam a poklot, az orvosoknak és az őssejtterápiának köszönhetem az életemet. A hároméves küzdelem, alapjaiban változtatta meg a mindennapjaimat – mondta a testnevelő tanár.
Attila kórházi, majd otthoni magányában olvasni kezdett. Az érdeklődése pedig az önfejlesztés felé irányult.
– Sok mindent megtudtam a lelki folyamatokról, elkezdtem a megszerzett tudást a gyakorlatba is átültetni, amiben a feleségem és a gyerekeim partnerek voltak – jegyezte meg Attila.
Fotó: XVMÉDIA, Vargosz
A Mester családban ma már természetes, hogy mindent közösen megbeszélnek. A családi gyűlés menetét még a hatéves Orsika is fontosnak tartja.
– A betegségem és a felépülésem idején sok mondattal találkoztam, amely erőt adott nekem. „Azt adod a gyermekednek, ami Te vagy!” Ez döbbentett rá, hogy változtatnom kell a korábbi szokásaimon, amelyek engem is tévútra, többek között a rákhoz vezettek. Így lett a könyvem szlogenje a Szeress felelősséggel!– tette hozzá.
A rákospalotai testnevelő ezeket a fontos mondatokat rövid tanvideókban is feldolgozza, melyek megtekinthetők a Mester Attila – Apjafia Facebook-oldalon. A Csak a Nőknek kiadónak és Attilának is azonban az volt a véleménye, hogy a MesTerápia-t jó lenne nyomtatott formában is megosztani. Így született meg a könyv, melyet a mesterapia.hu weboldalon bárki megvásárolhat.
Comments are closed.
