Malek Miklós Erkel-díjas zeneszerző, bár mostanában nemigen hallani róla, köszöni jól van. Nap mint nap komponál, manapság elsősorban szimfonikus műveket, és gondosan ápolja gyerekeivel, unokáival a kapcsolatot. Legutóbb június elején a 70. születésnapján jöttek össze, igaz, a család egyik fele az interneten keresztül, virtuálisan köszöntötte az ünnepeltet.
Malek Miklós/Fotó: XV Média, Vargosz
– Keveset hallani önről mostanság. Hogy van, mivel tölti mindennapjait?
– Köszönöm kérdését, jól vagyok. S bár valóban kevesebbet lépek fel, avval töltöm az időm, amivel eddig, napi kapcsolatom van a zenével, komponálok. Egy ilyen családban, amelyben a reflektor fénye sok mindenkire süt, rám most ebben a periódusban valóban kevesebb jut, de ez szerintem teljesen normális. Amióta a gyerekeim kirepültek, szinte csak komolyzenével foglalkozom, nagyzenekari műveket írok és szerzői esteken lépek fel.
– A könnyűzeneszerzéssel ezekszerint felhagyott?
– Ezt nem lehet így mondani, hiszen ez a kettős vonal az egész életemet végigkísérte. Miközben népszerű együttesben játszottam, nap mint nap egész más muzsikával foglalkoztam a Magyar Rádióban. Most egy kicsit háttérbe szorult a könnyebb műfaj, egyszerűen erről van szó.
– Az országban, a világban számos helyen járt és fellépett. Szűkebb pátriájával mi a helyzet?
– Bár itt élek több mint négy évtizede Pestújhelyen, talán egyszer vagy kétszer léptem fel, de ez családom minden tagjára igaz. Ezzel együtt igazi pestújhelyinek vallom magam, nagyon szeretem a lakóhelyemet, és örömmel tapasztalom, hogy az itt élők is egyre öntudatosabbak, egyre többet tesznek környezetükért. Szeretek sétálni a környéken, jó érzés elolvasni a téren a híres elődeink nevét, jó érzés látni, hogy lenyírták a füvet, hogy a gyerekek milyen jól érzik magukat a focipályán.
A helyi közéletben sajnos csak nagyon keveset veszek részt. Talán mert nem nagyon keresnek, de biztos, hogy az ember elfoglaltsága is nehezítő tényező. A munkám természeténél fogva, amiatt, hogy nincsen előre beosztott munkaidőm, nem könnyű velem egyeztetni.
– Június elején ünnepelte 70. születésnapját. Egyik gyermeke Bécsben, a másik pedig Los Angelesben él. Összejött a család a köszöntésére?
– Lányomék eljöttek, s mi is elmentünk hozzájuk. A család másik felével pedig a szokásos módon, a technika segítségével láttuk egymást. Amikor énekeltük a „Happy birtdhay”-t, azt a világ másik felén is hallhatták, ők onnan csatlakoztak a köszöntőkhöz. Egyébként nagyon jó a családban a kapcsolat, erre nagyon vigyázunk. Naponta beszélünk, mindenki tud mindenről. Karácsonykor pedig mindig együtt vagyunk, és nem csak virtuálisan.
Comments are closed.
