MINDEN SZÓNÁL TÖBBET ÉR EGY DAL

S. Nagy István felejthetetlen slágerei csendülnek fel január 25-én a Csokonai Rendezvényházban. Öröksége bizonyítja: egy jól megírt dal túléli az időt. Feleségével, Csongrádi Kata előadóművésszel a koncertről, a dalokról és az időtálló szerelemről beszélgettünk. 

– S. Nagy István mottója volt, hogy “Minden szónál többet ér egy dal!”, a január 25-ei slágerkoncert is ezt a címet kapta. Mit jelent ez pontosan?

– Ősi tanítások szerint aki énekel, kétszeresen imádkozik, aki táncol háromszorosan. Ezért voltak a régi rítusok gyógyító hatásúak, hiszen köztudott, hogy elsősorban a lelket kell gyógyítani, mert a betegség a lélek sikolya. A férjem erre is utalt ebben a slágerben.

– Önhöz is sok számot írt. 

– Megismerkedésünktől kezdve rengeteg ihletet merített a szerelmünkből. Ilyen volt például a Kordának írt „Virágeső”; a Máté Péter által énekelt „Te ott állsz az út végén” vagy az „Egy darabot a szívemből”; a Zalatnay-nagylemezen megjelent „Hozzám tartozol”. És a mi duettünk, a „Maradj velem, amíg élek” is.

– A „Fiúkkal soha nem volt szerencsém” hogyan illeszkedik ebbe a sorba? 

– Ez a dal az első nagylemezemre készült, és ő – miután elmeséltem neki gimnazistaként átélt, fiúkkal kapcsolatos kudarcaimat – nagy nevetések közepette ezt fogalmazta meg ebben a dalban Wolf Péter zeneszerzővel. 

– Mitől lesz jó egyébként egy dalszöveg, és mitől működnek ennyire a mai napig a szerzeményei?

– Az ES  – én így hívom őt – szövegei szívből jövőek, mély érzésekből fakadnak, mindegyik egy- egy megélt, örök érvényű igazságot fogalmaz meg. Ő egyébként azt állította, hogy valahonnan fentről kapta a sugallatokat, amiket ő „csak” papírra vetett.

– Van olyan dala, amely esetében még ő sem számított sikerre, mégis az lett? 

– Igazából egyik daláról sem gondolta, hogy átütő – az ő kifejezésével élve –, üvöltő sláger lesz. Azt vallotta, hogy a siker titka: jó zene, jó szöveg és az, hogy vevő legyen rá a közönség. Általában az énekesekre szabta a mondanivalókat, ahogy első slágerét Németh Lehelre („Merre jártál tegnap este?”), vagy a később Ihász Gáborra („Múlnak a gyermekévek”), vagy Zalatnay Cinire („Nem vagyok én apáca”).

– Előfordult, hogy valakivel mégsem működött a közös munka?

– Csak olyan előadóval, zeneszerzővel tudott igazán együttműködni, akivel azonos hullámhosszon voltak. Imádta a tehetségeket, felkutatta őket, és kiváló menedzseri vénával mindent elkövetett, hogy befuttassa őket. Ő fedezte fel többek között Koós Jánost, Aradszky Lacit, Fenyő Miklóst és Pataky Attilát. Sajnos sokszor fordult elő, hogy noha ő fedezett fel és tett sikeressé valakit, utána az a valaki – valakik – elpártoltak tőle.

– Máté Pétert például visszafogott, melankolikus embernek ismerte a közönség. A férje hogyan kezelte ezt az alkotás és a barátságuk során? 

– Egymást röptető emberi és szakmai kapcsolat volt az övéké.

– Kijelenthetjük, hogy nélküle Máté sem aratott volna ekkora sikert?

– Nem tudhatjuk, hogyan alakul ES és Máté Péter élete, ha nem találkoznak, de a sors összehozta őket. Tesónak hívták egymást, és egymás lelkét öntötték dalokba. 

– Korábban azt mondta, hogy önöket a megpróbáltatások csiszolták össze. Hogyan tudott mindent legyőzni a szerelem?

– A valódi kapcsolatok az Égben köttetnek. Nagy valószínűséggel mi egymásnak rendeltettünk, és ez lehetett az oka, hogy örökké élt bennünk ez a mindent elsöprő érzés. Igaz, hogy ő sokat tett ezért. Naponta udvarolt, versekkel, virágokkal, amitől – azt hiszem – minden nő elolvadna. Az utolsó időszakban még a kórházi ágyán is megszervezte, hogy vörös rózsákkal ünnepeljen a névnapomon.

– ES mindegyik slágerét egyformán szerette, vagy voltak kitüntettek? 

– Saját bevallása szerint a világsikert aratott, hét nyelvre lefordított „Elmegyek”, a mai napig népszerű „Millió rózsaszál” és az – II. János Pál pápa áldásával egyházi énekek közé került – „Áldj meg engem” voltak a kedvencei. 

– A mai új magyar popelőadók és fiatal sztárok dalaihoz mit szólna most?

– Rajongott az ifjú tehetségekért! Szerintem most is éjt nappallá téve böngészné az internetet, hogy minél többet megtudjon egy-egy fiatal énekesről, és azt tenné, amit én is teszek: felkérné őket egy S. Nagy-koncertre..

– A január 25-ei koncertre is sokszínű fellépőgárda érkezik. Milyen szempontok alapján hívta meg őket?

– Mindig olyan előadókat kérek fel, akik szívből, szeretettel adják elő a férjem slágereit. Érdekes, hogy ilyen sokszínű fellépő gárda még sohasem volt az elmúlt 10 év emlékkoncertjein. Olyan legendák – és S. Nagy István-díjasok –, mint Soltész Rezső, Vikidál Gyula, Csonka András, Peter Sramek, Jáger Gyula, és olyan énekesek, akik folyamatosan repertoárjukon tartják az emblematikus slágereit, mint Balássy Betty, Varga Feri, Tabáni István, Kanyik Niki, Karacs Miki és Várhegyi Gábor. Valamint szárnyaikat most bontogató pályakezdő fiatalokat: Zabari Barbit, Juhász Botondot vagy Váradi Nikolettet. 

– Kihagyhatatlan dalok?

– A „Kell, hogy várj”; a „Szóljon hangosan az ének”; az „Elmegyek”; az „Azért vannak a jóbarátok”… Ezeket általában együtt énekli a közönség az előadóval.. És természetesen lesznek meglepetések is.