Megint van mit olvasni, itt a T Z N 5!

Csodás napot mindenkinek, van egy jó hírem: megjelent, és általában postaládákban és a kerület több pontján (és persze ide kattintva) elérhető a T Z N 5 legújabb száma, aminek számomra a legizgalmasabb tulajdonsága az, hogy ez az első, aminek már én vagyok a főszerkesztője, de bárki más számára szerencsére azért tudok mást is ajánlani egy megváltozott impresszumon túl.

Címlapsztorinkat Marton Éva írta, aki némileg érintettként járta körbe az országossá nőtt tüntetések hátterét: tanárokon kívül a történésekben aktívan részt vállaló diákok is elmondják, miért lenne fontos számukra is az, hogy a tanáraikat anyagilag és erkölcsileg is megbecsüljék végre. Egy kis spoiler: azért, hogy mondjuk ne azon gondolkozzon két középiskolás teljesen magától értetődő módon, hogy érettségi után hova tud lelépni az országból valahova arra a nyugatra, amit a magyar állam közpénzből szid már évek óta.

Olvashat összefoglalót a szeptember végén lezajlott testületi ülésről, ami bár némileg aktualitását vesztettnek tűnhet úgy, hogy hamarosan megtartják az októberit is, de mivel sajnos a magyar hagyományok szerint a legtöbben nem követik különösebben nagy elánnal ezeket a jó hangulatú beszélgetéseket, ezért szinte biztos vagyok benne, sokaknak tartalmaz újdonságot is amellett, hogy segíti a Tizenötödik ügyeinek megismerését. Azokét az ügyekét, amiknek az ismeretében sokkal jobb mondjuk szavazni menni néha, de hasonlóhoz járulhat hozzá Barkóczi Balázs országgyűlési képviselő gondolatainak áttekintése is az oktatás helyzetéről.

Rab László jó, de sajnos nem jó hangulatú riportot írt a pestújhelyi posta 112 év működésének utolsó pár órájáról, a következő oldalon már én magam számoltam be Karácsony Gergely főpolgármester előző három évének értékelő dzsemborijáról.

És ha már ez ilyen kellemetlen jövőképet mutató időszak, akkor Fazekas Ágnes felteszi a koronát azzal, hogy összeszedi, milyen megszorítások vehetők már most biztosra az önkormányzatok részéről országszerte annak érdekében, hogy legalább csődbe ne menjen senki.

Van viszont jó hírem is: vannak olyan cikkek is az újságban, amik nem a nehézségekről szólnak! Például A tizennegyedik oldalon a mostantól online-ra gyakrabban, a nyomtatott lapba kéthavonta publikáló Száraz Sándor mesél történeteket a sakkról, a sakkszövetség egykori elnöke ráadásul feladvánnyal is megdolgoztatja az olvasókat. A szomszéd oldalon az Álljon meg egy novellára! pályázat újabb darabja olvasható, a Bátorságok könyve oldalon pedig Varga Mária beszél fontos döntésekről.

Ezzel nincs vége a motiváló gondolatoknak, a Csokonaiban látható Hab a tortán sorozat apropóján Szinetár Dóra beszél a gyerekelőadások különlegességéről, ezáltal kicsit a gyereknevelésről is.

Riersch Tamás a XV. Kerületért Állatvédő Egyesület vezetőjével beszélt hosszan arról, miért is sokkal nehezebb hivatás ez, mint amire először gondolunk (legalább is én kifejezetten nem tartom vonzó lehetőségnek azt, ha valaki éjjel hív fel azzal, hogy őz szorult a kerítésbe), Rab Lászlótól viszont már újra jó hangulat érkezik, hiszen kollégánk az újpalotai toronyházra ment fel, hogy gondolkozzon kicsit fügéről, építészetről és arról, mekkora szívás lehet oda lakóként feljutni, ha elromlik a lift.

Foglalkozunk még sportoldalunkon a Budapesti Legyőzhetetlen Feketék Kosárlabda Klubbal, az ínyenceknek pedig ott a végén Cserna-Szabó András író-újságíró-legenda gasztronómiai gondolatfolyama a kelkáposztáról.

És már vége is az újságnak, ezek szerint összejött, és már gondolkozhatunk is a következőn.

Comments are closed.