Előre is elnézést kérek a címért, annyi mentségem van, hogy a szeriőz újságírásban nevelődtem ugyan, de azért nem megyek a szomszédba egy kis blikkfangért. A címben egy lehetőséget vázoltam, egy jövőbéli várható eseményt, melynek bekövetkezése 50 százalékos. Miután a vadkamerák a napokban medvét láttak a Bükkben, a medvés újpalotai találkozásra 50 százalékra máris nagyobb valamivel az esélyünk.
Megjegyzem, nemrég a svájci farkas – mielőtt a vadász botrányt okozva kilőtte – Vácnál úszta át a Dunát, s utána vette be magát a Cserhát és szintén a Bükk erdeibe. Vác környéke legalább annyira lakott, mint a mi sűrűn lakott vidékünk. Nem okozna tehát számomra különösebb meglepetést, ha egyszer arról kellene hírt adnunk, hogy mackók garázdálkodtak az Erdőkerülő utca környékén.
No de akkor térjünk a tárgyra. Mit tennénk, ha az egyelőre csak a képzeletemben működő eset kukaborogatás formájában valóságossá válna? Mi a teendő a medvével való találkozás esetén? Nem árt, ha átismételjük ezt a leckét. Innentől kezdve ez lehetne írásom címe: Hasznos teendők újpalotai medvetalálkozás esetén. Önkéntes segítségem során az Egererdő Zrt. tanácsait vettem alapul. (Olyan ez, mint mikor a kommunizmusban az imperialisták által indított atomháború ellen végeztünk légoltalmi meg más gyakorlatokat.)
Ha bokros részeken járunk – írják a szakemberek – csak a kijelölt utakon bóklásszunk. Ne nagyon kíváncsiskodjunk, kerüljük az átláthatatlanul sűrű, bozótos erdőrészeket (például a Szilas patak környékén, ahová eddig eldobált autógumi és illegálisan kizsákolt sitt eltakarítása miatt jártunk). Ez az első szabály.
Séta a parkban
A második, hogy ha nem szükséges, ne menjünk sétafikálni napnyugta és napkelte között (nem én mondom, hanem az egererdősök). Ami nagyjából azt jelenti, hogy este nyolctól reggel hatig ne lófráljunk fölöslegesen a Kőrakás park csalitosaiban vagy a Boldog Salkaházi Sára Templom környékén.
A harmadik szabály a következő: „Tegyük egyértelművé a medvék számára – írja az Egererdő –, hogy közeledünk. Ne járjunk nesztelenül!”
Ha tehát a Szerencs utca felől el akarunk jutni a Pattogós utca környékére, csapkodjunk, és megállás nélkül gyalázkodjunk vagy énekeljünk. Ebből a medve egyből látni fogja, hogy úticélunk egyértelmű, nem vagyunk hajlandók őmiatta letérni kitaposott járásunkból.
A negyedik szabály, hogy társaságban beszélgessünk. Az egriek azt is hozzáteszik, használjunk csengőt vagy rádiót! Nem könnyű. Egyrészt ha csengővel indulunk misére, ránk hívják a sürgősségit, ha pedig rádiót tartunk a fülünk elé, ismerőseink simán kiröhögnek. Ezen kívül azt sem tudom, hogy a fiatalok, akik életük nagy részét telefonjuk/ájpodjuk és más kütyüjük nyomkodásával töltik, tudják-e tartani ezt a szabályt. Lehetne az iskolában újra gyakoroltatni a beszélgetést. Így a medve nem egy világító masina fölé görnyedő embert tudna megfigyelni, kénytelen lenne a zajra (az emberi hang is az) koncentrálni.
A negyedik szabály alszabálya, hogy ne használjunk fejhallgatót. Jó, ez mondjuk nem olyan kényelmetlen. Végül fejhallgató nélkül is el lehet jutni a Nyírpalota utcából a vásárcsarnokba.
Most jön a lényeg, az ötödik szabály. „Ha véletlenül mégis találkozunk a medvével, és az állat nem vett észre minket, akkor lehetőleg feltűnés nélkül, halkan, a medvét szemmel tartva, hátrálva távolodjunk el a helyszínről!” Ezt a medve elől való elosonásnak nevezzük.
Aztán: „Ha a medve két lábra áll, azt a jobb tájékozódás miatt teszi.” Nem azért magasodik tehát ki az Újpalotai Fitnesz Centrum mögött a Gergő vagy a Nádastó utcában, hogy megnézze, jön-e már a 96-os busz, hanem hogy jobban megnézze, át tudna-e menni különösebb faxni nélkül a toronyház felé.
A hatos szabály: „Ha a medve észrevesz, ne próbáljuk elzavarni!” Ha tehát éppen jövünk ki a Lidl-ből kezünkben megpakolt cekkerrel, ne gondoljuk, hogy a másfél literes kóla vagy a házi füstölt kolbász alkalmas önvédelmi fegyvernek. A citrom és az öklömnyi zeller sem vethető be a medve ellen, mert ennek az állatnak is van humorérzéke.
Mit ne csináljunk még? Az egri medvelátók a következőket tanácsolják: „Ne nézzünk a szemébe! Ne fordítsunk neki hátat, és ne akarjunk elfutni, mert a medve gyorsabb nálunk!”. Eléggé sok mindennek kell tehát klappolni Fő téri medvetalálkozás esetén. További teendők: „Autós találkozás esetén ne hagyjuk el a járművet!” Naná! Nehogy az legyen, hogy a gyerek felsikolt, jaj de szép maci, és kiugrik, hogy magához ölelje a teddit. Ez bizonyos családi konfliktusok idején csak az anyósnak engedhető meg.
A hetes szabály, hogy ne etessük. A nyolcas pedig, hogy ne próbáljuk közelről lefényképezni, ne akarjunk például szelfit készíteni vele! Nehéz tartani, mert így akkor mit teszünk ki a Facebook-ra? Simán kiírjuk, hogy mentünk éppen haza a Szentmihályi úton, és földbe gyökerezett a lábunk, mert egy medve a Rákospalotai temető mögött átsurrant előttünk? Ha nincs szelfi, ki a búbánat fogja ezt nekünk elhinni? Nagyon nehéz az is, hogy ne kezdjünk élővideós beszámolót adni a szochálón, mert így nem tudjuk növelni a kattintásszámot. Kerületi képviselők esetén különösen hátrányos a képes beszámoló elmaradása, mert azt mondhatják rájuk, mit csinál ez, amikor még egy medvét se vesz észre!
A kilences szabály, hogy „ha a medve közelebb merészkedik, ne provokáljuk, és ne tegyünk hirtelen mozdulatokat!” Magyarán ne reppeljünk, ne csináljunk hátraszaltót, s ne csapjunk a levegőbe, ha azt látjuk az eredmények.com-on, hogy gólt rúgott a REAC. A tízes szabály, hogy „kutyasétáltatás esetén tartsuk szem előtt, hogy a medve elől menekülő kutya a gazdához fog visszafutni védelemért, nyomában a támadó medvével.” Hát igen. Arra azért nagyon nehéz beidomítani a Morzsát, hogy medvetámadás esetén fusson az ellenkező irányba.
A 11-es szabálycsoport: „Ne vigyünk magunkkal erős illatú élelmiszereket!” Itt bizonyára olyan lejárt szavatosságú csirkemellre kell gondolni, amelyet kissé szagosan is simán eladnak nekünk a hatósági áras temékeket eldugó közértekben. „Ne vigyünk magunkkal halkonzervet és cukrozott sűrített tejet!” Persze, és a halkonzervet ne dobáljuk a levegőbe, nehogy a medve lazacnak nézze és a Niagara vízeséshez képzelje magát. Mondjuk annak, hogy lazackonzervet viszünk haza a boltból, eléggé kevés a realitása. „Ne hagyjuk magunk után az élelmiszer maradékát, és annak csomagolóanyagát sem! A maradékot lehetőleg szagmentesen csomagoljuk el, úgy vigyük tovább magunkkal!”
Végül annyi jutott még az egererdősök eszébe, hogy „sátorozáskor az élelmet a sátortól távol eső fára függesszük fel!” Illetve hogy „az erdei kerékpározás növeli a meglepetésszerű találkozás veszélyét!”
Ennyi. Aki e fontos szabályokat betartja, nem fogja váratlanul érni a páskomligeti medve felbukkanása. (Nyitókép: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság)
Comments are closed.
