Jó választás volt a Rákospalotai Evangélikus Nagytemplom kertjébe vinni az augusztus 20-i ünnepséget. Az ünneplők az árnyas fák alatt nézhették meg a Szilas Néptáncegyüttes felnőtt és ifi táncosainak tüzes bemutatóját, amelyről készítettünk egy videós összeállítást. Hányféle nép és kultúra keveredik ezekben a pompás táncokban? Igazán felemelő volt. (Mari néni, gyüjjön be! – ezzel a rigmussal kezdődött az egyik táncbetét.)
Miközben a gyerekek készülődtek a színpadra, megállt hátul a művészeti vezető Marosy Gerda, aki a napokban vehette át a Népművészet Ifjú Mestere kitüntetést. Gerdának, akinek nagy érdemei vannak abban, hogy a gyerekek ennyire szenvedélyesen szeretik a táncot, szívből gratulálunk.
Kifaggattuk különben a gyerekeket, a fellépés előtt találkoztunk a lányokkal (mert a fiúk közben valahol az árnyékban hűsöltek), mit szeretnek a táncban leginkább. Volt, aki a forgásokat, mások az ugrós lépéseket említette. Arra is ígéretet tettünk, hogy megnézzük őket a színpadon, amire aztán később sor is került. Itt, ebben a videóban láthatók a lányok, immár a fiúkkal kiegészülve. Hiba nincs benne!
Németh Angéla polgármester a kenyérszentelés előtt lépett a mikrofonhoz. Rövid beszédéből azt a részletet emelnénk ki, ami a gyűlölet visszafogásáról és egymás elfogadásáról szólt.
– A jóakarat, a gondoskodás és a segítőkészség egyaránt nélkülözhetetlen a támogatásra szoruló, emberi szóra vágyó embertársainkkal való együttélésben. Ahogyan Antall József Kossuthot idézve fogalmazott 1993-ban: az államnak nem csak katonai, védelmi, közigazgatási feladata van, a kultúrától a szociális kérdésekig mindennel kell foglalkoznia. Az egymás iránti tisztelet és megbecsülés jegyében tudunk ugyanis valódi összetartó közösséget építeni. Ezt csak együtt, egymást segítve lehetséges, egymás ellenében soha nem jutunk előrébb. Ezeréves történelmünk számos alkalommal bizonyította, milyen romboló erejű a gyűlölködés, az idegenellenesség, a gyanakvás és az elemi szolidaritás hiánya. Ne fessünk magunknak ma újabb ellenségképet, mert ezzel szétziláljuk az amúgy minden eresztékében recsegő-ropogó társadalmat. Ne vegyük át az épp hogy magunk mögött hagyott tekintélyuralmi rendszerek módszereit – így fogalmazott a rendszerváltás hajnalán Székesfehérváron Szent István szobránál Göncz Árpád akkori köztársasági elnök. Közös hazában élünk, az ellenségképzés és a félelemre, tudatlanságra épített politika beláthatatlanul veszélyes tévutakra visz.
Bármennyire nagy hangerővel szólnak ma a világban és idehaza a kirekesztő szólamok, bármilyen képmutatóan és büszkén akarják a hazugságot igazságként eladni, attól még a hazugság hazugság, a becstelenség becstelenség, a tisztességtelenség tisztességtelenség marad.
A táncos mutatvány és a beszéd után ökumenikus kenyérszentelésre került sor, ami felettébb elegánsnak bizonyult az evangélikus templomot övező kellemes ligetben, ahol egy katolikus pap mondott elsőként áldást. Az új kenyeret itt sütötték a kerületben, szép barna héjával tündökölt a fehér terítővel letakart asztalon, mígnem felvágták és körbekínálták vele a sokaságot.
A hagyomány és a békesség jegyében rendezett ünnepséget a pomázi tűzoltó fúvósok zárták fellépésükkel. Nemsokára kezdődik az önkormányzati választási kampány, az ott szereplő pártoknak és jelölteknek számtalan lehetőségük lesz arra, hogy igazolják, sikerült-e elfogadni a gyűlölködés és a gyanakvás elvetésére vonatkozó ajánlatot. (PP, Rab László, 2019. augusztus 21.)
Képek az ünnepségről
Leave A Comment
You must be logged in to post a comment.