A klímastratégiáról és a városzöldítésről tartott előadást a Pestújhelyi Közösségi Házban Budapest főtájépítésze, Bardóczi Sándor, akit ennek apropóján kérdeztünk a jövő kérdéseiről.
– A főpolgármester sokszor elmondta, hogy ez a cél, de beszélhetünk ma Zöld Budapestről a gyakorlatban?
– Budapest felszínének 65 százaléka vagy zöld felület, vagy víz. Ilyen értelemben tehát valóban zöld városnak mondható. Ha megnézzük mennyit költ a főváros, és mennyit a kerületek arányosan a zöld felületekre, akkor még mindig a főváros költi a legtöbbet. De ez is kevesebb, mint a teljes költségvetésének a 2 százaléka. Noha a főváros arányosan jóval többet költ.
– Pusztán anyagi kérdés ez, vagy más okai is vannak?
– Főleg forráshiányból fakad. Az önkormányzat fő feladata a közösségi közlekedés fenntartása, és a csatorna, a vízvezeték és a közvilágítás karbantartása. Ezek hatalmas összegeket visznek el a költségvetésből. A teljes önkormányzati szféra alulfinanszírozott, úgyhogy a zöld felületekre is kevés jut. Nominálisan persze emelkedtek az összegek: 2019-ben 3,5 milliárd volt a Főkert költségvetése, most 7,2 milliárd, jövőre pedig 10,2 milliárd lesz. Amit lehet, azt megtesszük, de a feladat volumenéhez képest ez még mindig nagyon kevés.
– Többször kapta meg azt a kritikát a fővárosi vezetés, hogy klímavészhelyzetet hirdetni önmagában nem jelent semmit. Miért volt mégis fontos?
– 2020-ban értünk el egy fordulópontot Európában; különösen a mi térségünkben és a Balkánon. Itt már érezni lehetett a klímaváltozás hatását – gondoljunk csak az aszályos nyarakra vagy a gyakoribb árvizekre. Ezért kellett a problémát azonosítani, és elindulni egy olyan úton, hogy alkalmazkodni tudjunk hozzá.
– Milyen konkrét lépések történnek ez ügyben?
– A zöldfelület-fejlesztésen túl ez sok más területet is érint, például az épületenergetikát, a közlekedésfejlesztést, a közműveket. A cél nem az autós közlekedés preferálása, hanem a közösségi közlekedés, valamint az alternatívák – kerékpározás, gyaloglás – erősítése. A cél nem a vízelvezetés, hanem a vízmegtartás. A cél nem az energiapazarló üzemeltetés, hanem az energiatakarékos. A főváros például sokat lépett például az úgynevezett szivacsváros projektjeivel, ahol a felesleges vizek befogadója a zöld felület lehet.
– Az ön feladatai között ez hogyan jelenik meg?
– Elkezdődött a differenciált fenntartás: bizonyos zöldfelületeket, amiket nem használnak, vagy nem is lehet használni – például lejtős területek –, nem kaszálunk évente ötször-hatszor, mert az csak rontja a helyzetet. Az intenzíven használt helyeken pedig áttérünk az egynyári növényekről az évelőkre, az automata öntözésre, vagy robotizációra.
– A faültetések?
– Folyamatosan zajlanak. A probléma, hogy körülbelül százféle taxon van jelenleg, amit a szakma várostűrőnek tart. Ezek száma pedig csökken – mindig jön egy új kártevő vagy kórokozó, és az adott faj kiesik. A mediterrán klíma évente öt kilométert jön észak felé, ehhez alig van alkalmazkodó növényzet. Ebben a helyzetben próbálunk olyan fákat ültetni, amik talán túlélnek.
– A XV. kerület ebből a szempontból mennyire érintett?
– Főtájépítészet szempontjából nem annyira, mert a fővárosnak kevés saját területe van a külső kerületekben. De ilyenek például a patakpartok. A Szilas-pataknál nemrég volt is egy anomália: egy hódgát elbontását akarták, de mi inkább megtartanánk, szabályoznánk, sőt, természetvédelmi területté nyilvánítanánk a környéket.
– Mit gondol arról a budapesti fideszes javaslatról, hogy a fővárosi fenntartású utakat, és parkokat átadnák a kerületeknek?
– Szerintem ez nagyon nincs átgondolva, hiszen adminisztrációsan 30 év alatt sem sikerült megoldani ezt a kérdést. Egyébként portfóliótisztítás jelenleg is zajlik; ami kerületi jelentőségű, azt lassan de folyamatosan átadjuk. De hogy a hagyományosan a Főkert által kezelt nagy parkokat, fasorokat elvegyék, az szakmailag elképzelhetetlen. A Főkert nemcsak Budapesten, országosan is zászlóshajó. A tudás és innováció, ami itt felhalmozódott, nem pótolható.
– Van realitása annak, hogy mégis megvalósul a terv?
– Benyújtották a Fővárosi Önkormányzatnak, de nem gondolom, hogy a képviselők támogatnák. Persze láttunk már olyat, hogy péntek éjjel a semmiből megjelent egy kormányrendelet, amivel elintézték a vitás kérdéseket. De ha ezt valaki racionálisan végiggondolja, bízom benne, hogy ezúttal rá fog lépni a fékre.
– Az ön munkája veszélybe kerülne ezzel?
– Nemcsak az én munkámat fenyegeti, hanem a Főkert létét is. A kerületeknek nincs meg az a kiépített kapacitása, amivel ezt a feladatot el tudnák látni. Szerintem a kerületi vezetők többsége is érti, hogy ebből csak káosz lenne.
Comments are closed.
