Kulturális menedék a Dante Közösségi Alkotótér
Március 22-én nyitja meg kapuit a Dante Közösségi Alkotótér, amely egy példaértékű civil összefogásnak köszönhetően válhat a II. kerület és általában a főváros kulturális menedékévé.
„Nehéz idők járnak a lázadókra” – szól a Star Wars egyik ikonikus mondata, amit alighanem átéreznek a független színházi szféra képviselői is. Az egyre kiszámíthatatlanabb állami támogatás következtében számos társulat sodródott a megszűnés szélére, többen közülük fel is oszlottak azóta. Akad azonban felvillanyozó ellenpélda is, mint a Dante Közösségi Tér köré szerveződő projekt. Kellett hozzá a Margit-negyed program, amelynek keretében a II. kerületi önkormányzat kedvezményesen bérbe adja üres ingatlanait, többek között kulturális és társadalmi célú tevékenységekre. Kellett rengeteg önkéntes munkája és támogatása. De mindenekelőtt kellett egy bátor elhatározás is.
„Azt éreztük, hogy itt vagyunk negyvenévesen, az emberélet felénél – mondja Jászberényi Gábor, aki 2017-ben Gulyás Hermann Sándorral közösen alapította a Másik Produkció társulatot, a Dante elődjét. – Ücsöröghetünk még büfékben, és panaszkodhatunk, hogy milyen rossz a helyzet, de végül is akár csinálhatunk is valamit, amibe még talán belebukni is érdemesebb, mint hogyha elmennének az évek, és dumálnánk arról, hogy egyébként mit hogyan kéne, de nem csináljuk.”
Egy idő után egyre több kompromisszummal járt a befogadóhelyek közti ingázás, és már csak a növekvő repertoár, illetve az egyre nagyobb állandó közönség is indokolttá tette, hogy saját bázis nyitásán gondolkodjanak. Így találtak rá a Török utca 1. szám alatti, romokban álló, 300 négyzetméteres szuterénre, amely különös múltra tekint vissza. „Annyit azért lehet tudni, bár volt, aki cáfolta, hogy egy templom romjaira épült. 1910-ből pedig találtam egy képeslapot, ahol cilinderes alakok meg rakott szoknyás nők állnak a hely előtt, és az van kiírva, hogy Margit park, éjjel-nappal nyitva, külön termekkel. Tehát ez gyaníthatóan egy bordély lehetett, vagy legalábbis mulató. A közelmúltban pedig pincecsárda. Templom, bordély, pincecsárda… kábé a színház felé tendálunk” – mosolyog a színész-rendező.
Fontos célkitűzésük, hogy a Dante valóban független és önfenntartó legyen. A hely kiemelt pontja természetesen a színházterem, de fontos szerepet kapnak a napközbeni céges rendezvények, a workshopok lebonyolítására alkalmas leválasztott terek, a bejárat melletti szobácskából pedig, ahol beszélgetünk, talán olvasóterem válik. A rögtönzött pult mögött már most is kitűnő kávé készül, és a továbbiakban is bárki beülhet szabadidejében egy italra. Ám az alapítók szeretnék elkerülni, hogy a kulturális programokat bekebelezze a vendéglátás, még ha ez is volna a könnyebb út. „Most már a belvárosban nem nagyon lehet csak úgy egy sörrel ücsörögni egy kávéházban vagy kocsmában. Gyakran az lett a szemlélet, hogy gyere be, igyál sokat, gyorsan, sok pénzért, és húzzál innen, hadd jöjjenek a helyedre újabb emberek. És azt éreztük, hogy szükség van régi vágású helyekre.”
Egyfajta kulturális menedék víziója lebeg a szemük előtt, ahol változatos, emberléptékű programok megvalósítására és látogatására nyílik lehetőség: a színház mellett többek között könyvbemutatók, koncertek, kiállítások szerepelnek a terveik között, de nyitottak akár egyszerű örömzenélésekre vagy izgalmas egyetemi előadások „TED Talks-szerű” befogadására is.
Az ambiciózus tervek azonban nem sokat értek volna, ha nem szerveződik egy lelkes, mostanra 172 főt számláló önkéntes közösség a projekt köré. Ami igazán különleges, hogy közel sem csupán a társulat szimpatizánsai és barátai ajánlották fel a segítségüket – sok olyan támogatójuk van, aki soha nem is látta őket színpadon. „Van például egy halásztelki bokszedző, aki egyébként lakatos, és azt mondta, hogy a lakatosmunkákat megcsinálja. Ő nagyon messze van az egyébként tök menő üzletembertől, aki a nyugdíjas éveit itt tölti nálunk. Tehát iszonyú széles az olló, és végre azt érzem, hogy nem csak a saját buborékunkban tapicskolunk. Van, aki a zongoráját hozta be, hogy használjuk. Más a szerszámait vagy poharakat. Valaki lemegy a piacra, megveszi a paprikás krumplihoz az alapanyagot, megfőzi és behozza. Most például ez a srác, aki itt dolgozik lent, vízvezeték-szerelő, és felajánlotta, hogy kialakítja a teljes vizesrendszerünket. Egy építésziroda az első percben azt mondta, hogy megcsinálom nektek kompletten a terveket statikailag, tűzvédelmileg, egy másik cég a fűtésrendszert meg a szellőzést. Vagy lejött egy branding-cég, hogy megtervezik ingyen az arculatot. Tehát egyszer csak valahogy ez a pozitív narratíva, ami nem olyan divatos mostanság ebben az országban, valahogy mégiscsak utat talált az emberek felé. Kicsit olyan érzés, mint amikor a hógolyó elkezd gurulni a domboldalon, és a végére egy marha nagy hóemberként érkezik meg.” Persze a művészeti közegben dolgozó kollégák számára sem derogál besegíteni a munkába, sőt van, aki feszültséglevezetésként fogja fel: „A színészet illékony dolog. Lehet vitatkozni, hogy a vesszőnél hol van a hangsúly, meg hogy mit akartam ezzel a mondattal. De az, hogy megfogod a falat, és kiütöd, az mámorító tud lenni.”
Végül arra kértem Jászberényi Gábort, mondja el, hogyan képzeli a március 22-én nyitó Dante Közösségi Alkotótér egy átlagos hetét, ha minden a tervek szerint alakul. „Az a szándék, hogy napközben is nyitva lehessen a hely. Tehát tízkor nyit, már lehet kávét inni, már lehet próbálni társulatként, workshopot, klubrendezvényt, akár kisebb konferenciát tartani. És éjfélig van nyitva, ami persze még sok mindenen múlik. Ha nem is a hét minden napján, de szerda-péntek-szombaton biztosan lesz esemény. Ha délelőtt van egy tradicionális hangszerekkel kísért meditációs jóga, attól még este egy punkzenekar letolhatja a koncertjét. Ha van itt egy kulturális vetélkedő, ami mondjuk helytörténeti jellegű, simán megfér, hogy mellette egy kubai zenekar húzza a táncházban. Nagyon szeretnénk tematizálni is a programokat. Például hogy Az óceánjáró című előadásunk után, amely a jazz születésének történetéről szól, azok a nézők, akik kijönnek a színházból, már egy jazzkoncertre érkezzenek a büfébe.”
A Dante sikeres együttműködésre tekint vissza a Csokonai Nonprofit Kft.-vel is – az ő felkérésükre készítették a Csokonai 250, avagy bolond-e, aki poétává lesz Magyarországon című darabot, amelyet az ősbemutató után a kultúra napján is megnézhettünk a XV. kerületi rendezvénytér színpadán.
Az önkormányzati szerepvállalás fontos segítséget jelenthet a nehéz helyzetbe kerülő függetlenek számára, most már annak drukkolhatunk, hogy a társulat megteremtse saját otthonát. Ne csak a partvonalon kívülről biztassuk őket! A nyitás dátuma nincs veszélyben, a kérdés inkább az, mennyi kompromisszumot kell meghozni a kezdeti időszakban – jelen pillanatban még körülbelül 13 millió forint hiányzik a biztonságos működéshez. Aki szívesen hozzájárulna a közösségi alkotótér megteremtéséhez, a dantekult.hu oldalon talál információt az anyagi támogatás lehetőségeiről.
Comments are closed.
