Akvarell, szén, tempera. Meg kettészelt ecsetvég (akárcsak Van Gogh-nál a félbevágott nád), amivel szálkásítani lehet a képet. A gyerekek a maguk természetes módján csevegtek az általuk használt technikákról. Eléggé rafináltnak bizonyultak.
A Kerületi Komplex Rajzverseny eredményhirdetésén jártunk.
A Hubay Zeneiskola emeleti termében gyűltek össze a szépreményű alkotók. A kis elsősökkel kezdte a zsűri a sort, így jutottunk el a nyolcadikosokig. Finom fuvolamuzsikával kezdődött a díjazás, és emelte a hangulatot, hogy minden gyerek jutalmat (többnyire könyvet) kapott ajándékba. Senki sem érezhette úgy, hogy nem olyan fontos, mint a többiek.
A pályaműveket a folyosón állították ki, az eredményhirdetés után nagy volt itt a nyüzsgés. A mai kor gyermeke érdekes módon nem űrhajókat meg a csillagok között keringő meggypiros autóról álmodva készíti rajzait (noha az is nagyon fontos, és egészen biztos, hogy leköti az érdeklődésüket). Ellenben erősen vonzódik az állatokhoz. Amiből az következik, hogy a mai gyerekek ugyanazon az úton járnak, mint egykor mi. Kutyákkal, lovakkal, baglyokkal és más csudadolgokkal népesítik be a hófehér papírt.
A modern korhoz való vonzódásukat abból lehetett lemérni, hogy milyen fogékonyak a színekre. Tarka világ, amiben élünk, meg kell tanulnunk alkalmazkodni hozzá („Anyám fekete rózsa, nem tud kiszínesedni”, írta Csoóri Sándor egy régi versben). A gyerekek ebben példát mutatnak az elszürkülésre hajlamos felnőtteknek. És nem engednek a karmazsinpirosból meg a harsogóan sárga és zöld szépségekből. Nagy Előd és Szabó Gábor is elégedett lenne az ifjak bátor színhasználatával.
A másik, hogy amikor szóba elegyedünk velük, rögtön meg tudnak nyílni, és nagy-nagy bizalommal mesélik el, hogyan készültek a kis alkotások. És nem zavarja őket, hogy a kezünkben kamera vagy fényképezőgép van. Amikor exponálni készülünk, rögtön fölveszik azt a maszkot, amelyet az emberiség mesteri módon alkalmaz (smile!), függetlenül attól, hogy hol él a világban. Miközben beszélnek, vidám mosoly jelenik meg a szájuk szegletében. És őszintén tudnak örülni a mások sikerének. Ezt is újra el lehetne tanulni tőlük, később nem savanyodnánk meg annyira.
Ez a mosolypillanat volt az, amikor képeinket elkészítettük a művésezkről. A rajzverseny díjazottjait itt lehet megnézni, a fotók könnyedén letölthetők. Az alkotásokról készült felvételeinket ezen a helyen lehet elérni. Összevágtunk egy videót is, csatornánkon itt látható. A kis művészpalántáknak szívből gratulálunk! (PP, 2018. február 15. Rab László)
Leave A Comment
You must be logged in to post a comment.
One Comment
A Hubay Jenő Művészeti Iskola a tehetség kibontakozásának lehetősége ma is, ezt a közoktatás, közneveléssé gyengítése legfeljebb nehezíteni tudja, de megakadályozni nem.Anno amikor ez a bezárt – több éve gyermek nélkül vegetáló épületet – átalakítottuk és megtettük a jövő kis és nagyobb művészpalánta képzőjévé, nos akkor mi dönthettünk, hogy a jövő generációjának szellemi fejlesztésébe fektetjük a köz-pénzt! Ma ez a joga már nincs meg egyetlen önkormányzatnak sem e hazában. A létrehozott állami központ a KLIK pedig legfeljebb alsó – minimum szinten üzemelzet, ám a „köznevelésbe” egy fillért sem tud befektetni. Ma az intézmény kb. ezer művészeti ágakat elsajátító tehetségei azért tudnak itt tanulni, mert a szülő egyre erőteljesebben hozzájárul a gyereke tanulmányához. A tehetséggondozás intézményesen alig tud működni. Hát ide fejlődtek vissza – sajnos!!!