Ha az ellenzék nemcsak kormányt, hanem rendszert is akar váltani, külön erőfeszítésekre és kreativitásra van szüksége ahhoz, hogy levesse magáról a rendszer legitimációjának látszatát! – nyilatkozza a TIZEN5-nek Lendvai Ildikó, aki szerint a baloldali összefogás ebben nem volt sikeres. Őszinte beszélgetés az MSZP egykori elnökével hibákról, Gyurcsányról, összeesküvés-elméletekről, Magyar Péterről és a baloldal lehetséges jövőjéről.
Most azért hálás egy kicsit, nem?
Már miért?
Azért, hogy éppen nem önnek kell megoldani a baloldal aktuális helyzetét.
Ezért hálás lehetek a sorsnak. Azért nem, ami körülöttünk a baloldallal történik. Nem mintha a sors tehetne róla.
Az ön után érkezők elszúrták? Jobban csinálta volna?
Azt hiszem, nem. Nekik sokkal nehezebb, mint nekem volt akár a legrosszabb korszakokban. Voltam ellenzékben én is, de nem úgy, hogy ennyire elszívják előlünk a levegőt, a politikai mozgásteret, médiafelületet. De nemzetközileg is teljesen új helyzet van: nem elkenve a magyar baloldal problémáit, de a klasszikus középpártok – a középbal és a középjobb – az egész világban keresik a helyüket.
Mindenesetre a kormányellenes szavazóknak valamiért elegük lett, és csak átment Magyar Péter „egybrancsozós” kampánya. Nincs semmi alapja ennek?
Nincs és van. Olyan alapja nincs, hogy titkos összeesküvés és megbeszélés lenne az ellenzék és a Fidesz, vagy Gyurcsány és Orbán között. De ellenzék és kormány mindig mindketten a fennálló rend részei. Ha akarja az ellenzék, ha nem, az úgynevezett “establishmenthez” tartoznak. Ha az ellenzék nemcsak kormányt, hanem rendszert is akar váltani, külön erőfeszítésekre és kreativitásra van szüksége ahhoz, hogy levesse magáról a rendszer legitimációjának látszatát. Magyar Péter és sok más választó leegyszerűsítése, sommás ítélete ha nem is igazságos, de azt mutatja, ezek az erőfeszítések nem voltak igazán sikeresek, szellemesek, meggyőzőek.
És korábban Bajnai Gordon, vagy Botka László leszedése? Felmerült, hogy az MSZP mintha direkt szabotálná a kormányváltást.
Ez olyan összeesküvés-elmélet, ami az előbbiekből következik. Nem sok értelme van. Bárhonnan nézzük, egy politikai erőnek mindig jobb kormányon lenni, mint ellenzékben, még a személyes érdekeket tekintve is. Rossz döntéseket persze jó szándékkal is lehet hozni. Rossz döntés volt, amikor 2014-ben nem Bajnai Gordont jelöltük miniszterelnöknek, bár ma úgy gondolom, hogy ezzel csak a fideszes kétharmadot tudtuk volna megakadályozni. De az is fontos. Botka Laci esete még bonyolultabb. Természetesen az elfogadhatatlan, hogy az MSZP-ben néhányak részéről akkor is érte szurkapiszka, amikor ő volt a miniszterelnök-jelöltünk, legfőbb reménységünk. Ilyet nyilván nem szabad csinálni. De azt hiszem, ott ő is elkövetett egy hibát, ami a belső mozgásoknál jobban veszélyeztette a győzelmét. Akkor még elképzelhetetlen volt egy Gyurcsány nélküli közös lista (a DK nyilván nem csatlakozott volna hozzá az elnöke nélkül), és az ellenzéki pártok sem kerültek olyan válságba, hogy a közös lista helyett valami teljesen újban kelljen gondolkodni. A két világháború között volt a népi értelmiségnek egy szárszói találkozója, ahol az egyik felszólalóról beszéltek úgy később: „Németh Lászlónak akkor nem igaza volt, de igaza lett!” Mármint később, más feltételek között. Az akkori viszonyok között Botka elképzelése szerintem megvalósíthatatlan volt – nem volt igaza –, de most, egy ekkora vereség után, már szóba kell kerüljön minden pártvezető és párt felelőssége, sőt az egész eddigi baloldali struktúra teljes újragondolása.
Ugye a Fidesszel kapcsolatban Molnár Zsolt szerepe is mindig előkerül…
Nézze, az ember ezt senkiről nem feltételezi, akivel együtt dolgozott, beszélgetett, vitatkozott egy csapatban. Itt sem arról van szó, hogy jujuj, a háttérben ő titokban összebeszél a politikai ellenféllel. Azt hiszem, az ő felfogása inkább az – ami jelenleg nem azonos az enyémmel –, hogy valamilyen együttműködést, egyetértést ki lehet, és ki kell alakítani a kormányoldal és az ellenzék között. Normális politikai viszonyok között ez igaz is, de nálunk nem normális demokrácia működik. Itt a kormányoldal a többpártiság lényegét bontja meg, egyszerűen el akarja taposni az ellenzéket. A talpa alól nemigen lehet egyezkedni, békejobbot nyújtani.
De parlamenti susmusolásra gondol Molnár, vagy konkrét kormányzati együttműködésre?
Nem tudom, Zsolt konkrétan mire gondol, inkább csak következtetek a politikai habitusára. Ami nagyon hasznos akkor, ha csak kormányt kell váltani. De most rendszert kell.
Na és Mesterházy Attila? 2009-ben a jövő emberének nevezte.
Akkor az is volt. És kezdetben ért is el sikereket. 2014 előtt az ő irányításával volt egy adott pillanat, amikor az MSZP szinte beérte a Fideszt. A rossz döntés inkább az volt, hogy ennyire erőltette a párt az ő miniszterelnök-jelöltségét. Nemcsak, hogy nem hozott sikert, de még a 14-es vereség felelősségét is magunkra húztuk vele.
Pontosan így kapott szárnyra az a sztori is, hogy „bizonyos befolyásos körök” kérték őt Bajnai megpuccsolására.
Bocsánat, de szerintem ez hülyeség. Inkább az erős ambícióiról volt szó (ez a politikusi lét velejárója), és mögötte a párt jelentős részének nem feltétlenül személyes, hanem kollektív politikai ambíciójáról. Ez annyiban érthető volt, és a korábbi politikai logikának meg is felelt, hogy egy szövetségben általában a legerősebb párt adja a miniszterelnök-jelöltet. Azt nem ismerte fel sem ő, sem az MSZP, hogy itt most nem ilyen idők vannak, hanem olyan embert kellene elővenni, aki nem szorosan pártokhoz kötődik, alkalmas az úgynevezett “szakértői kormányhoz” fűződő általános várakozások kielégítésére.
Ha nem adták el a Fidesznek a pártot, akkor hol siklott ki az MSZP?
Azt hiszem, nem voltunk felkészülve a baloldal és az ellenzék széttöredezésére. Korábban – az első Fidesz-kormány idején – az SZDSZ-szel ketten jelentettük az ellenzéket, és akkor sem volt kérdés, hogy ki a nagyobb párt. De amikor 4-5-6 pártra tört a demokratikus ellenzék, az új helyzethez való alkalmazkodásban az MSZP-nek sem gyakorlata, sem pozitív iránytűje nem volt. 2010 után nem találtuk meg a módját annak sem, hogy a választók szemében visszaszerezzük a politikai és morális hitelünket. Ennek egy része már 2010 előtt elveszett, én sem tudtam akkor pártelnökként segíteni rajta. 2010 után folyamatosan tovább kopott, fogyott. Nem sikerült bizonyítani azt, hogy ellenzékben mindent megteszünk, a tüdőnket köpjük ki, minden személyes egzisztenciális áldozatot is vállalunk, hogy az országban változás legyen. Az ellenzéki érzelműek egy része is úgy vélekedett: ezek jól elvannak a parlament melegében.
Akkor milyen szerepe van ma a pártnak? Vissza tudnak még kapaszkodni?
Nem egyedül kell visszakapaszkodnunk, nem is biztos, hogy ebben a formában. Az egész baloldalnak kell visszakapaszkodnia, új, mozgalmi kereteket keresve. De a pártoknak most, az első fázisban nagyon is van dolguk abban, hogy megalapozzák ezt az új mozgalmat, amelyből majd új baloldali választási párt nőhet ki. Nem példálóznék Magyar Péterékkel, hiszen én a baloldalon keresném az új lehetőségeket, de arra érdemes figyelni, először ő is mozgalmat hozott létre, és a legvégén, a választások miatt csinált pártot belőle. Nem is volt késő, mert így ért el végül 30%-ot. De ehhez az építkezéshez az ellenzéki pártoknak fel kell ismerniük, hogy kész, kifújt a régi brand. Nem a baloldaliság fújt ki, hanem ezek a pártműködési formák, pártkeretek, az egész töredezett párttérkép. Hogy XV. kerületi példát mondjak: itt is nagyobb volt a polgármesterre leadott szavazatarány, mint a baloldali közös listánk eredménye. De ott van Tóth József 70%-os győzelme. Látszik, hogy baloldali személyiségekre és programokra van igény, de az eddigi kereteket a választók nem tartják hitelesnek. Nem is voltak sikeresek 14 évig. Ezt önmagában nem oldja meg, hogy több pártban a vezetők lemondtak. Ez fontos jelzése annak, hogy látják az új utak keresésének szükségét, de még nem megtalálása az új útnak.
Na és Magyar áttörése után érdemes még saját kihívóban gondolkodnia a baloldalnak?
Ezt még nem tudjuk előre megmondani, a 2026-os helyzettől függ. Az látszik, hogy olyan kihívó már semmiképp nem jöhet, aki csak a baloldalé. Nyilvánvalóan szélesebb integrációra lesz szükség.
Tehát Dobrev Klárával sem érdemes már számolni.
Jelen pillanatban a miniszterelnök-jelöltsége nem látszik reálisnak. Ő is tudja, az árnyékkormány ezért fejezte be a működését. Sajnálom, mert nagyon tehetséges ember, de a politika ritkán igazságos. De az EP-ben fontos szerepe van: a Fidesz továbbra is perifériára szorul, a DK és a Tisza ül ott magyar részről a meghatározó frakciókban.
És ha esetleg ő váltaná Gyurcsányt DK-elnökként? Kint lennének a vízből?
Az ellenzéki vezetők közül Gyurcsány drámája a legnagyobb. Az MSZP elnökei tudtommal már a választás éjszakáján gondolkodtak a lemondáson, de ezt a választmány előtt, közös döntéssel akarták megtenni. A DK elnökének nehezebb: sem ő, sem én, sem a DK-sok nem tudják, van-e Gyurcsány nélküli DK. Jogos az aggodalmuk. Könnyű nekem kívülről okoskodni, de azt hiszem, Gyurcsánynak nagyobb felelőssége van, mint amit a pártja iránt jogosan érez. Az egész baloldal sorsát kell figyelembe vennie, amikor dönt. Hogy ki az utódja, az a párt számára fontos, de egészében másodlagos kérdés.
Zárjuk a fővárossal! Karácsony Gergelynek mit tanácsolna, hogy ne lehetetlenüljön el az új közgyűlésben?
Először is összehívnám egyeztetni az összes párt frakcióvezetőjét: tegyék ki a kártyáikat az asztalra. Akarják-e, hogy Budapest működjön?
Konstruktivitásra számít a Fidesztől és a Tiszától? Már többen beszélnek arról, hogy Karácsonynak nem lehet sok hátra főpolgármesterként ilyen viszonyok között.
A Fidesztől nem számítok ilyesmire. De Magyar Péter például korábban elmondta, hogy bárki a főpolgármester, nem szeretnék működésképtelenné a fővárost. Meglátjuk. Több baloldali kerületben is volt már olyan helyzet, ahol nem volt többsége a vezetésnek, mégis tudtak működni. A XV. kerületben is előfordult ilyen korábban. Karácsony Gergely az egyik legalkalmasabb ember arra, hogy kompromisszumokat teremtsen nehéz helyzetekben. Ez most különösen nehéz lesz, de nem látom teljesen lehetetlennek.
Comments are closed.
