Aranyos ez a tankerület (leánykori nevén KLIK), most épp nem engedte be a kis tornaterembe a nyílt fogadóóra résztvevőit. Nem a polgármestert, az országgyűlési képviselőt, hanem azoknak a gyerekeknek a szüleit, akik elmentek a költségvetés elfogadása előtti fórumra a Kolozsvár utcai iskolába, hogy találkozzanak az általuk megválasztott vezetőkkel.
Megválasztott, hangsúlyoznánk. Ezt a kinevezésre trenírozott KLIK-ben nem lehet oly könnyű megérteni.
Ezzel együtt a kicsiny ebédlőben szorongva is meg lehetett beszélni a közös teendőket. Mondjuk az első hozzászóló épp azt szerette volna, hogy az önkormányzat segítsen az iskolát működtető Kliknek (családi nevén: Klebelsberg Intézményfenntartó Központ) a poros udvaron műfüves pályát kialakítani. Máskor is előkerült a sajátos kettős hatalom problémája. Az önkormányzat azt szeretné, hogy jó legyen az iskola (hiszen a választók gyerekei járnak ide), de műfüves udvart csak akkor tud építeni, ha az udvar az övé. A 22-es csapdája. (És akkor most a fiúvécé állapotáról nem szólnánk…)
Tao nélkül nem lesz uszoda
A helybélieket a köztisztaság nyomasztó gondja (az illegális szemeteléssel), a közlekedés nehézségei és a szociális kérdések izgatták a legjobban. Szóba került a milliárdos költséghátterű uszoda ügye is. Cserdiné Németh Angéla polgármester azt mondta, nem szeretnének tisztázatlan ügyeket, ha a tao-törvény nem ad lehetőséget az építésre és a biztonságos működtetésre, nem fognak bele. Nem akarnak vele úgy járni, mint a Fidesz-időkben kezdett nagyívű rendelőintézet építésével, a torzó ma is ott látható a kerület központjában.
Miért nem használható a Kolozsvár utcai iskolával szemben lévő tanuszoda díjazás ellenében? – kérdezte egy úr. Azért, mert az ÁNTSZ nem engedi, hogy felnőttek is használják. Egy hölgy azt jelezte, gondot okoz, hogy nincs a környékben a SPAR-on kívül másik bolt, el kell menniük máshová vásárolni. Ezen nem lehet segíteni, felelte a polgármester, erőszakkal nem lehet a multikat letelepíteni.
Megépül viszont az autópálya környékén a zajvédő fal, ami régi adósság, nem olyan magas ugyan, mint a lakók szeretnék, de ne legyünk telhetetlenek. Lesz lámpa a Széchenyi és a Kolozsvár utca sarkán, és egyelőre nem lesznek lakások a régi szovjet kórház területén, mert jogi akadályai vannak. Az Őrjárat utca felújítását viszont tervbe vették.
Jó kezdeményezésnek tűnik a nyílt fogadóóra, immáron a másodikon jártunk, elégedettek vagyunk vele. Nem csak azért, mert nagy iránta az érdeklődés. Azért is, hogy az önkormányzati vezetők és a képviselők mennyire komolyan veszik a közvetlen demokrácia efféle intézményét. A polgármester mellett itt volt a körzet megválasztott képviselője, Király Csaba is, de Gyurkó Dánielt, Farkas Editet, Tóth Veronikát, Deschelák Károlyt, Makai Ferencet, Vékás Sándort is láttuk, miként eljött a fideszes Csonka László is, ami felettébb üdvös. Könnyebb úgy párbeszédet folytatni a városházán, hogy ha előzőleg máshol is össze lehet futni a helyi politika képviselőivel.
Az is fontos, hogy részt vesznek a fórumokon azok a városházi szakemberek is, akik a felmerülő közgazdasági vagy szakmai kérdésekben eligazítást adhatnak. Láttuk, hallottuk őket a Kolozsvár utcában, így még hitelesebb a választókkal történő találkozás.
Végigküzdött élet megélhetési gondokkal
Hajdu László országgyűlési képviselő egy fogyatékkal élő gyermekét nevelő hölgy panaszára úgy reagált: a kérdés, mint annyi más, nincs országos szinten orvosolva. Hiába a kerületi szakirányú intézmények, az ilyen speciális ellátást igénylő gyermekek gondozása egésznapos elfoglaltság, nem lehet mellette elhelyezkedni vagy munkát vállalni. Akkor viszont az államnak is több tennevalója lenne vele. Az nem megy, hogy valaki végigküzdi az életét, mint gondozó, a saját gyereke mellett, aztán egyszer csak kiderül, hogy a nyugdíjkorba érve annyi pénze sem lesz, hogy kenyeret tudjon belőle venni. Ez a legsúlyosabb szociális kérdés, jelentette ki Hajdu, ami ezen a fórumon elhangzott.
*
Említsünk még valamit, mert megjelent róla egy cikk a héten. Az 1958-ban felavatott Indiánszobor, mely a Kolozsvár utcai iskolát „védi”, erősen elhanyagolt, de már az volt a hatvanas években is, amikor eltűnt szegény indiánnak az íja. Ott áll azóta Bőrharisnya félnyíllal a kezében, vadul néz a távolba, és elriasztja a Mézeskalács tér felől sejthető támadókat. Egzotikus ez a szobor, érdemes lenne áldozni keveset a felújítására. Akár még a Klik is a zsebébe nyúlhatna, hiszen mégiscsak az iskola védelmére rendelte oda a ma már nem élő szobrász, Ungvári Lajos. De persze csak azután, ha sikerült rendbe tenni a fiúvécében az automata öblítőket. (PP, Rab László, 2020. február 21.)
Képeink Bőrharisnyáról (mi neveztük el így)
Leave A Comment
You must be logged in to post a comment.