Koronaparagrafus

Átlagos olvasási idő: 2 perc

Már most több tízezren vannak azok, akik a koronavírus-járvány miatt Magyarországon elveszítették állásukat. Sokakat csökkentett fizetéssel küldtek haza, rengetegen pedig hetek óta home office-ban dolgoznak, ráadásul a vírus terjedésének lassítása érdekében hozott korlátozások sem pezsdítik a gazdaságot. Egy XV. kerületi, gazdasági ügyekkel foglalkozó ügyvéddel beszélgettünk a legfontosabb, munkavállalókat érintő jogi kérdésekről.

– Több ponton is módosította a Munka Törvénykönyvét a koronavírus hatásainak enyhítése érdekében hozott, március 18-i kormányrendelet, amely alapvető célja, hogy rugalmasságot biztosítson a munkaadók és a munkavállalók között. Közös megegyezéssel gyakorlatilag majdnem minden munkajogi szabálytól el lehet térni. – hangsúlyozza dr. Szabó Gergely Gábor. Ennek azonban valódi, mindkét fél akaratán nyugvó egyezségnek kell lennie! A kerületi ügyvéd arra hívja fel a figyelmet, hogy a munkavállalók álljanak ki magukért, használják a kollektíva erejét és forduljanak külső jogi tanácsadóhoz, ha szükséges. A munkaadók pedig fontolják meg a békés elválás lehetőségét, mert például egy mindkét fél számára elfogadható, közös megegyezés esetén elkerülhető egy későbbi, nagyobb költséggel járó esetleges munkaügyi per. Arról nem is beszélve, hogy a járvány lecsengését követően a vállalkozó is jobban jár, ha vissza tudja hívni régi, jól bevált munkavállalóját.

Dr. Szabó Gergely Gábor néhány fontos, sok félreértésre és félelemre okot adó fogalmat segít tisztázni:

Kényszerszabadság – a munkajogban nem létezik ez a fogalom. Van fizetett és fizetés nélküli szabadság. Egyoldalúan a fizetett szabadságot eszközölhetik a munkaadók. Az a törvényi szabály, hogy 15 nappal a szabadság előtt kell közölni, hogy szabadságra küldik a munkavállalót, viszont a 47/2020. (III. 18.) Korm.rendelet lehetővé tette, hogy a felek ettől eltérjenek. Tehát közös megegyezéssel akár másnap is szabadságra mehet a munkavállaló. Fizetés nélküli szabadságot azonban nem lehet egyoldalúan elrendelni.

Állásidő – ha a munkáltató nem tud eleget tenni a foglalkoztatási kötelezettségének, ha nem tud munkát adni, akkor is alapbért köteles fizetnie a munkavállalónak, kivéve, ha úgynevezett elháríthatatlan külső ok áll fenn. Most azokban az ágazatokban, ahol kormányrendelet alapján szinte lehetetlen a működés (pl. mozik, szórakozóhelyek), ott egyértelműen fennállhat az elháríthatatlan külső ok, bár ott is érdemes munkakörönként vizsgálni a helyzetet.

Felmondás – nem történhet azonnali hatályú felmondás önmagában a járvány miatt. Ugyanakkor rendes felmondásra van mód, ha átszervezés, költségcsökkentés ennek az indoka. Ilyenkor jár a felmondási időre járó bérezés és a végkielégítés, ha a munkaviszonya időtartama alapján jogosult rá a munkavállaló.

Az egészségügyi veszélyhelyzet kihirdetésével jelentősen megnőtt a távmunkában és home office-ban dolgozók száma. Az egyik legjelentősebb változás a március 18-i kormányrendelet alapján a home office tekintetében, hogy míg korábban munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében éves szinten 44 munkanapra küldhette a munkaadó a munkavállalót home office-ba, ez az időkorlát most megszűnt.

Az általunk megkérdezett dr. Szabó Gergely Gábor azt tanácsolja a munkavállalóknak, hogy legyenek résen, de tapasztalatai alapján számos cég szinte családtagként tekint munkavállalóira, így valódi, közös megegyezésen alapuló megoldást keresnek a jelenlegi helyzetre.

Comments are closed.