Korn Anita: Szemét vagy ruha? Ruha vagy szemét?

“A divatipar a világ második legszennyezőbb iparága – erről szerintem sokaknak fogalma sincs.” A Labor15 harmadik adásának vendégei Korn Anita és Kanozsai Gábor, a téma pedig a fenntartható divat és az újrahasznosítás.

‘Általános iskolás lehettem, amikor divatba jöttek a színes, bizonyos áruházak által tartott nejlonzacskók. Gyűjtöttük, ahogy a szalvétát, kártyanaptárt, az izgalmasabb színvilágú Corvin Áruházas zacskókat, ha véletlenül külföldről is kapott az ember, hát az maga volt a királyság. A nagymamámék más okból, de szintén eltettek mindent, befőttesgumit – jó lesz még valamire. A nehéz fémkulacsot örömmel cseréltük le PET-palackra, könnyű volt és eldobható. Az első butikok fast fashion ruháira ösztöndíjainkat spóroltuk. Kicsit elborzadva gondolok ma erre a világra, ahol szemetet veszünk, szemetet halmozunk.” – kezdi az adást Marton Éva műsorvezető. A Labor 15 harmadik adásának két vendége nagyon más irányból érkezett, de ugyanarról beszéltek: felhalmozott szemétvilágunkról és arról mit tehetünk ellene. Az elmúlt évek fontos mondata lett: gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan.

Korn Anita korábban tévés műsorok szerkesztője, producere volt, de jött a váltás az életében, ami új utat is nyitott.

“A tévében még nagyon kevéssé voltam környezettudatos, a showműsorok műfajában zsákokban hozzák a fast fashion ruhákat, hiszen az ilyen produkciók esetében is van egy büdzsé, amit tartani kell. Van, amit visszavisznek, valami egy raktárban marad örökre, és valamit újra fel is lehet használni. Ez egy kulcs lehet ahhoz, hogy fenntarthatóbb módon is lehet ezt csinálni. Ma  már vannak már stylistok, akiknek fontos, hogy magyar tervezők munkáit mutassák meg egy ilyen helyzetben.”

A MOME másoddiplomás képzése és diplomamunkája az etikus divatról hozott nagy fordulatot az életében: nem csak a tananyag miatt, de azt is testközelből tapasztalhatta meg, hogy a fiatalok használt, vintage ruhákat, turikincseket hordanak már a fast fashion márkák helyett. A másik komoly hajtóerő a True Cost című film volt: “Bevallom, hogy elszégyelltem magam, mert nekem is volt olyan időszak az életemben, hogy leárazáskor rengeteg zacskóval jöttem ki egy-egy fast fashion üzletből. Ekkor esett le igazán, hogy miről szól a divatipar valójában.”

Éppen ezért tartotta fontosnak elindítani Ruhastory nevű műsorát, amiben ismert emberek beszélnek a ruhatárukról, amiben nem csak új ruhák vannak, hanem amit egy-egy használt ruha,  egy-egy fontos családi örökség. “A nagymamámtól örökölt inget felvehetem egy tervezői nadrággal és máris van az egész szettnek egy frissessége, mégis a bőrömön érzem, hogy 50 éve a mami ebben az ingben ment a templomba.” Nem élhetünk úgy, hogy soha nem vásárolunk semmit, és nem élhetünk úgy, hogy soha nem tesszük be a lábunkat egy fast fashion boltba, de jó, ha tudjuk ennek a következményeit. Arról nem is beszélve, hogy van egy olyan pszichológiai vetülete is, hogy aki egész életében másoktól örökölt ruhában járt, annak egy ünnep lesz az, amikor meg tudja venni a fast fashion darabot –  csak hordja nagyon sokáig, állítólag legalább harmincszor kell hordani egy ruhát ahhoz, hogy valóban kihasználjuk. A magyar márkákat azért is kedveli, mert a showroomokban láthatjuk, hogy milyen varrodában, milyen körülmények között dolgoznak a varrónők, meg vannak fizetve normálisan – ellentétben a fast fashion gyártósoraival, ahol jó munkakörülmények és jó fizetések sincsenek. Sok a félreértés a magyar tervezésű ruhák árazása körül: fontos szempont az, hogy ezek akár használtan is hozzáférhetők, használt ruhákkal kombinálva pedig nem kerül többe mint a tömeges vásárlás a fast fashion boltokban.

A beszélgetésbe bekapcsolódott a Szemléletformáló és Újrahasználati Központ egyik telephelyéről Kanozsai Gábor, a Budapesti Közművek Zrt FKF Hulladékgazdálkodási Divíziójának a körkörös hulladékgazdálkodási igazgatója is.

Comments are closed.