Koponyákkal labdázó melósok

Egy fura szájhagyomány töredékes nyomaira bukkantunk az Újpalota ’50 rendezvénysorozat legutóbbi beszélgetésén. A saját korában gigantikusnak tekinthető lakótelep (15 ezer lakás) megépítésének körülményeit, az első lakók botladozását idézték fel a résztvevők a közösségi házban Hajdu László országgyűlési képviselő segítségével, aki egykori lakóként és polgármesterként is tanúja volt az Újpalotai lakótelep életének. Video-összeállítást készítettünk az elhangzottakról, amelyet most közreadunk.

A beszámolók egy pontján az idős hölgy említette azt a jelenetet, amelynek képszerűsége rögtön megült fantáziánkban. S tudjuk ugyan, hogy az oral history régóta operál azzal a valóságos ténnyel, hogy a lakótelep középső része a volt pestújhelyi temetőre épült, így, ilyen brutális egyszerűséggel megfogalmazva még nem találkoztunk vele.

A felszólaló ugyan nem jelezte, hogy ő maga személyesen látta volna, de tényként állította, hogy a lakótelepet építő munkások (lehettek páran) a temető felszámolásakor labdáztak a koponyákkal. Előttünk van ez a kép 1969-ből, amint felszámolják a temetőt, s a markoló kifordít egynémely csontot a régi sírokból. Shakespeare tudott volna csak kitalálni ilyen képi kompozíciót.

Az merült föl bennünk, hogy vajon megtörténhetett-e mindez. Vagy csupán egy korabeli fake news veti az árnyékát 50 évvel később. Az a jelentése, hogy Pestújhelyt az újpalotai betonrengeteggel úgy tették lehetetlenné, hogy még a holtak nyugalmára se voltak tekintettel. Ebben azért vannak (és különösképp a rendszerváltás után voltak) politikai lehetőségek is, többen kiaknázták, amikor a polgárosultabb, régebbi kerületrészt (Pestújhelyt) szembe akarták állítani a hagyományokkal fiatalsága ellenére kevésbé rendelkező Újpalotával. Mely egyben a kollektivizmus vezérhajója is volt, adta tehát magát a leegyszerűsítés: a panelrengeteg lakói más elbírálás alá esnek, mint az őslakosok. És akkor most a finom megközelítést adjuk, panelprolizás nélkül, mert az nem szerepel a mi fogalmazásfüzetünkben.

Előfordulhatott-e ilyen?

Ide is belógott egykor a temető

Megtörténhetett-e, hogy labdáztak a koponyákkal? – ez volt változatlanul a kérdésünk. ’69-ben, ötven évvel ezelőtt, amikor még nem voltak videokamerák és mobiltelefonok.

A következőket találtuk. Kuczkó Andrea Helyem, Házam, Palotám-ban írott temetőtörténetét és a többnyire erre támaszkodó Rátonyi Gábor Tamás-féle szöveget vizsgáltuk meg a XV. kerületi helytörténeti blogban. „Légifotón látszik, ahogy Újpalota ráépül a Pestújhelyi temetőre”, olvasható a szemléletes címben. Amiben egyébként nincs semmi rendkívüli, Budapest (és minden nagyváros) régi temetőire ráépült valamiképpen a város, ez történt Újpalota építésekor is. A pestújhelyi temetőt egyébként 1950-ben, a XV. kerület mai formájának kialakításkor bezárták, azaz új temetkezéseket már csak azoknak engedélyeztek, akiknek sírboltjuk volt vagy előre megváltották a sírhelyet.

Tény viszont, hogy a lakótelep építésének megkezdésekor hirtelen számolták fel a temetőt. „Aki tehette, áthelyeztette hozzátartozója sírját a rákospalotaiba – írja Rátonyi -, ám azoknak az elhunytaknak a sírját, akiknek nem maradt hátramaradottjuk, vagy akiknek a hozzátartozója nem reagált elég gyorsan a felszólításra, lényegében elkotorták tereprendezés közben. Egyesek szerint az újpalotai szánkózódomb ma is tele van csontokkal.”

Innen származik hát az, hogy egyes elhunytak maradványai visszamaradhattak. Léteznek különben 1963-as légifelvételek, amelyeken még pontosan látszanak a síremlékek, a sírboltok és a ravatalozó. De vannak 1971-es képek is, amelyeken a temető területe belóg a Fő téri kereszteződésig (itt épült fel a víztorony-ház, melyről Hajdu László is beszélt videónkban). És itt van a Hartyán iskola, ,a Kőrakás park és a 7-es busz végállomása is.

Nem enged bennünket tovább a kép

Újra föltettük a kérdést magunkban: megtörténhetett-e, hogy labdáztak a koponyákkal? És azt a választ adtuk rá, hogy igen. A temető felszámolását végzők elé odagurulhatott egy-egy elhunyt koponyája. Elképzelhető, hogy a melósok a reggeli cseresznye- vagy barackpálinka után odábbpöckölték azoknak a maradványait, akikről a hozzátartozók nem gondoskodtak, vagy nem voltak hozzátartozóik.

Ház magasodik a temető helyén

De csak elképzelhető, mert forrást a jelenetsorra természetszerűleg nem találtunk. Ha ezt valaki a saját szemével látta volna, abból 1969-ben is botrány lett volna. Feltéve, ha engedték volna megjelenni.

Idáig jutottunk. A temető régi helyén a pestújhelyi lokálpatrióta, Jordán Eszter kezdeményezésére 2004 után kezdtek megemlékezni, 2009 óta pedig ott áll a Mementó-kő is, amelyet az Újpalotát és Pestújhelyt gyakorta szembeállító fideszes politikus, László Tamás avatott. A megemlékezéseken gyakorta megjelennek azok a helyi civilek, élükön a Pátria egyesület tagjaival, akik voltaképp mindent tudnak a kerületről. Köreikben élhet tovább az ötvenéves vándormotívum: rugdossák a melósok a koponyákat a Fő téren.

Ha fellelünk olyan forrást, ami igazolja az állítást, vagy ha találunk olyan szemtanút, aki látta a jelenetet, azonnal tollat ragadunk. (PP, Rab László, 2019. november 18.)