Könyv készült Frici atyáról

A legendás pestújhelyi hitoktatóról, a később önmagát a vidéki „száműzetésben” művészettörténésszé átképző papról mutattak be emlékkönyvet. A 95 éves korában elhunyt Pálos Frigyes arról is nevezetes, hogy a váci püspökségre kerülve ő lett a későbbi püspök, Beer Miklós nevelője. A könyvet a Pestújhelyi Közösségi Házban Kálovitsné Nagy Judit főiskolai tanár és Cvikovszky Tibor vegyészmérnök, tanár mutatta be, aki egykor ministránsként ismerkedett össze Pálos Frigyessel. Frici atyával, ahogy a hozzá közelállók szólították.

Kálovitsné Nagy Judit és Cvikovszky Tibor

1947-ben szentelték pappá, jól beleillett a pestújhelyi miliőbe, így idézte fel iskolás emlékeit Cvikovszky Tibor. (Az már csak hab a tortán, hogy a Klebelsberg-féle iskolaprogram koncepcióját Szűcs István minisztériumi munkatárs dolgozta ki, ma róla van elnevezve az az utca, amelynek közepén, a régi iskolaépületben, a mai közösségi házban mindez szóba került.)

– A fiatal atya karizmatikus személyiség volt – mondta a kötet szerkesztője, Nagy Judit társaságában Cvikovszky Tibor –, latinul kellett nála ministrálni, igen komolyan vette a liturgiát. Tanárnak született, bevont minket a szertartásrendbe, úgy kezelt bennünket, akár a kedvenc diákjait. ’47 szeptemberétől ’50 január 1-jéig volt itt, a kommunista diktatúra aztán elvágta pályáját, nem taníthatott többé; ezt nyugodtan lehet nevezni spirituális kasztrációnak. Kiváló szónok és jó prédikátor volt, naná, hogy veszélyt jelentett a személye. Sok papot ugyanúgy fosztottak meg a lehetőségektől, mint őt. Pedig sohasem politizált, az volt a módszere, hogy a lelkeket szólítsa meg.

Középkori freskókat talált a templom falán

Beer Miklós püspök Frici atya tanítványa volt

Na most mindezek után annak kellett volna következni, hogy a népszerű kispap eltűnik a süllyesztőben, hiszen az egyházi szervezetnek is idomulnia kellett a Kádár-rendszer sajátos világában, a világ végére szorulva már nem jelenthetett veszélyt a fennálló rend számára. „Frici” a Nógrád megyei Tereskére került, de hosszú pályája folyamán ügyködött Kecskeméten, a hatvani belvárosi plébánián és Cegléden is. Tereske (amiről a hatalom úgy gondolta, ott aztán nyugodtan téríthet kedvére) azért számít fontos állomáshelyének, mert az örökké kereső és kutató kedvű pap a kicsiny falu templomában Szent László-freskókat talált, és nem hagyta, hogy a hallatlan érték veszendőbe menjen. Kibontatta a 13. századi altemplomot, a kisebbfajta szenzáció hírével pedig maga köré gyűjtötte régészet- és művészetkedvelő barátait, autodidakta művészettörténész lett, majd diplomát is szerzett. Így látott hozzá a restauráláshoz.

Ezután vett részt a hévízgyörki Árpád-kori templom feltárásában, Sződ csörögi részén pedig új templom építésébe kezdett. Ami azt jelenti, hogy egyre közelebb került a váci egyházmegye központjához. Ott kötött végül ki, 1994-ben ő lett a Székesegyházi Kincstár és Egyházmegyei Gyűjtemény igazgatója. Beer Miklós, a püspöktanítvány (akit Hatvanban még Miklóskának szólított) nem ijedt meg tanítómestere életkorától, Frici atyát 80 évesen nevezte ki a váci egyházi gyűjtemény vezetőjének, amely tisztet a halála napjáig, 2019. március 12-éig betöltötte. 1924. január 23-án született Kispesten, és Vácott hunyt el.

Nagy Judit a könyvbemutatón elmondta, 25 éves ismeretség kötötte össze az atyával, a könyv anyagának javarésze tőle származik, arra is ügyeltek, hogy megőrizzék a szavait, nem akartak ettől eltérni.

Az egykori virulens pestújhelyi hitoktatót Vác, Hatvan és Tereske is díszpolgárává avatta. Pálos Frigyest, akire most szeretettel emlékeztek az egykori tanítványok, 1998-ban a köztársasági érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. Hitoktatónak indult, aztán az egyházi művészettörténet fontos személyisége lett. (PP, Rab László, 2019. december 10.)

Képeink a könyvbemutatón készültek